Milyen fegyverrel elkövetett bűncselekményekhez vagyunk szokva itt Magyarországon ? Főleg hidegfegyververekkel való leszámolásokhoz az esetek 90%-ában, esetenként előkerülnek pisztolyok vagy géppisztolyok, az esetek 9%-ában, és igen extrém esetben nagyobb kaliberű fegyverek a fennmaradó 1%-ban.

A következőkben lesznek véres és halott embereket ábrázoló fotók, szóval én szóltam előre.

Van egy ország, ami nem áll háborúban semmilyen másik országgal, mégis négy év alatt összesen 23 000 ember vesztette életét erőszakos, drog üzlettel kapcsolatos, bűncselekmény során. Ebbe benne vannak „jók” és „rosszak” is, illetve civilek is.

Ez az ország Mexikó, ahol igazán durván 2006 után indult be a drog háború. Az 1980-as és 1990-es években főleg kolumbiai kartellek uralták a drog piacot, és Mexikó inkább tranzit országnak számított, de a termelésben is benne volt.

Már 1990 után elkezdődtek a rivális bandák közötti harcok, miután a Miguel Angel Felix Gallardo-t, a nagyfőnököt letartóztatták, és lehetett a zavarosban halászni. Azonban napjainkra érték el, ezek a harcok a csúcspontjaikat. Mivel a harcok intenzitása, a bandák felszereltsége folyamatosan növekszik.

A kartellekről csak röviden lesz szó inkább a felszerelésük és fegyverzetük kerül górcső alá. 9 nagyobb mexikói kartell létezik, amik néha szövetségesként kezelik egymást, néha pedig ellenségként. 

Fő profiljuk a drog délről való behozatala, majd északra való átcsempészése földön, vízen, levegőben. Ehhez még fegyvereket is csempésznek, és próbálják a hatóságokat korrumpálni, vagy csak simán levadászni.

A mexikói kartellek és bandák működési területe egészen változatos. Nagy városoktól, vidéki területeken át, egészen a kietlen sivatagos/erdős/dzsungeles területekig. Ennek függvényében változnak az ellenfeleik is, mint a városi-helyi rendőrség, állami rendőrség, szövetségi akció csoportok és ügynökségek, hadsereg, tengerészgyalogság, határőrség, ellenséges kartellek, haditengerészet.

Látható tehát, hogy néhány esetben városi területen, civilek között elvegyülve tudnak működni, míg máshol sivatagban és kietlen területen hajtanak végre már-már terrorista és katonai jellegű akciókat. Az utóbbira példa, amikor katonai ellenőrző pontokat, merthogy ezekből akad némely tartományban, támadnak meg, vagy nagy kaliberű romboló puskákkal „zavarják” a szervek munkatársait.

Gyakorlatilag minden típusú és kaliberű fegyver megtalálható a mexikói bandák és kartellek fegyvertárában. Nem is lesz mindegyik bemutatva, mivel az újabb nyugati eszközöktől kezdve az özönvíz előtti diótörő puskákig mindent felhasználnak.

A különböző maroklőfegyverek közül természetesen a 45-ös Colt és az amerikai rendőr filmekből ismert Beretta 92 FS ami az elkobzások során főleg feltűnik. Emellett több fél automata pisztoly is feltűnik, mint Glock, Jericho, Desert Eagle, Sig Sauer és különféle egyéb amerikai gyártmányok. A revolverek valahogy nem túl népszerűek, bár ugye elég megbízható és kezelő biztosabb szerkezeteket a félautomatákkal összehasonlítva.

Ami aggasztóbb, hogy az utóbbi időben feltűnt a belga FN gyár Five-Seven pisztolya. Az FS-ről azt kell tudni, hogy az új 5.7 mm-es lőszerének köszönhetőn képes átütni a lövedékálló mellényeket és sisakokat is, más pisztolyokkal ellentétben.

Pisztolyoknál ami még megfigyelhető, hogy mindinkább másodfegyverként alkalmazzák őket. Tehát az elsődleges, gépkarabély-karabély, mellett egyfajta tartalékot képez. Ez pedig jellegét tekintve, igencsak katonai-rendőrségi technika. Képen lévő úriember például egy M-4-essel kezdte a tűzharcot de egy 45.-ös colt volt a kezében mikor lelőtték.

Azt gondolná az ember, hogy a könnyebben rejthető, és nagy tűzgyorsaságú géppisztolyok népszerűek arrafelé. Az az igazság, hogy valahogy nem. Ami erre magyarázatként szolgálhat az az, hogy a kartell és banda tagok inkább a nagyobb tűzerőre mintsem a nagyobb tűzgyorsaságra tették le a voksukat.

A másik lehetséges ok, hogy a katonai és rendvédelmi szervek testpáncélokat viselnek, de már az ellenséges kartellek is, amiket a géppisztolyok nagyobb hányada nem képes átütni. Leginkább Uzi, Mp-5 korai és újabb szériák is, amiken úgy megakadt a szemem, de ezek mellett más ritkább darabok is felbukkannak.

Itt látható föntebb egy nagyobb gyűjtemény az elkobzott sörétes és vadászpuskákból. Mivel a vadászpuskákba kevesebb lőszer fér, hosszabbak és talán némelyikhez lőszert is nehezebb szerezni, ezért ezek sem túl elterjedtek.

Sörétes puskák már inkább népszerűbbek, lévén több féle lőszerrel lehet őket különféle feladatokra alkalmazni. Kiemelném a ritkaságnak számító automata USAS 12-es sörétes puskát, ami igen komolyan képes szórni az áldást.

Elérkeztünk a gépkarabélyokhoz, amely kategória a leginkább elterjedt a kartellek és a különböző bűnüldöző szervek körében. Első és második helyen az amerikai Colt M4-M16-osok, illetve az AK és különféle országokban gyártott változatai állnak.

Ezután a 3. helyen a német HK G-3 as található. Ezek mellett számtalan nyugati és kevesebb keleti „rohampuska” is felbukkan, de az említettek a legelterjedtebbek. Ami ezt indokolja, hogy könnyen beszerezhetőek, nagy tűzerőt képviselnek, az első kettő kompakt is, képesek átütni a testpáncélokat, és minden bizonnyal menők is.

Az M-4/M-16 könnyű és kompakt fegyver. Az 5.56x45 mm-es lőszert tüzelő fegyverek pontosak és könnyen kontrollálhatónak bizonyulnak, még sorozat lövés esetén is. Rengetek taktikai kiegészítő készült hozzájuk, különféle markolatoktól kezdve az optikákig. Ezekből újabban egyre többet látni a kartell tagok fegyverein is.

Az M-4-el célzott lövést például teljesen betolt válltámasszal is le lehet adni. A tűzgyorsasága 700-950 lövés/perc között mozog. Noha megbízhatatlanságáról hírhedt, városi körülmények között ez kevésbé jöhet elő. Népszerűek még hozzá a különféle C-magok, amik 100 lőszer befogadására képesek.

Ezek a fegyverek főleg az USA-ból kerülnek be, mégpedig a kartellek kereskedőin keresztül, akik olyan engedéllyel rendelkező amerikaiakat környékeznek meg, akik hajlandóak legálisan vásárolni nekik. A legújabb modellektől kezdve a 20 éve nem gyártott változatokig szinte mindent megvesznek és becsempésznek, tehát elég változatos a felhozatal. A fegyverek másik fele viszont Kínából kerül be, ahol a Norinco fegyvergyár koppintotta le az eredeti modelleket. Azonban ezek a változatok erős fenntartással kezelendők.

Az AK-t szinte mindenki ismeri. Elég robosztus és erős fegyver, és elég olcsónak is bizonyul. Behajtott válltámasszal rögtön compact lesz, viszont így kevésbé pontos lövéseket lehet csak leadni vele. A 7.62x39-es lőszer erősebb mint az 5.56-os. Tűzgyorsasága 600 lövés/perc.

Gyakorta használják dobtárral, ami 75 lőszer befogadására képes. Aki lőtt már Ak-val sorozatot, az tudja nem a legkontrollálhatóbb így. Léteznek hozzá taktikai kiegészítők, de nem túl elterjedtek arrafelé, persze fel-felbukkannak.  

 Az Ak-k egymással való, többé-kevésbé, kompatibilitása elég érdekes hibrideket eredményezett. Gyakorlatilag szinte mindent cserélnek mindennel, gondolom a felhasználó kényelmét elősegítendő. Tehát a markolatok, lángrejtők és válltámaszok is feltűnnek olyan modelleken, amik eredetileg nem azokhoz készültek.

Szinte minden változat felbukkant, bulgár, jugoszláv, orosz, román, kínai, „finn”, ahogy ez a fenti képen is látható. Dél-Amerikából ezekhez talán még könnyebb is hozzájutni, viszont a ritkább finn RK-62-es verziókat nagy valószínűséggel szintén az USA-ból szerzik, mivel a Valmet gyár egy időben készített fegyvereket az ottani civil piacra.

A német G-3-as rendszeresítve van a mexikói hadseregben is, tehát a beszerzése helyben is megoldható. Azonban túl hosszú, viszont a 7.62x51-es lőszere erősebb az előző két fegyverével összehasonlítva. A fegyver viszont ehhez igazítva igen erős visszarúgást is produkál, és sorozatlövésen irányíthatatlanná válik. Csigatárral nem nagyon alkalmazzák, és 20 lőszert képes befogadni a tára.

A G-3-as túlságosan hosszú, 1 méter, tehát kifejezetten városi harcoknál és valamennyi fedést igénylő tevékenységhez nem a legalkalmasabb. Rendkívül robosztusnak és megbízhatónak számít, a nyugat Ak-jának is nevezik.

A kartellek nehéz fegyverekben sem szenvednek hiányt. Ezek átlagon aluli alkalmazásának az oka, hogy némelyiket túl körülményes működtetni, és ágyúval nem lövünk verébre. Ha a G-3 hosszú, akkor egy géppuskával még annyira sincs értelme szaladgálni és a drog pénzt védeni, kivéve persze ha a hassienda védelméről van szó. De hát ez több gyakorlást és odafigyelést igényel azért, mint egy sima gépkarabély működtetése.

A fentebb látható M-60-as amerikai gyártmányú géppuskát, a mexikói hadsereg foglalta le. Aki nem ismerné, a vietnámi háború során kezdték alkalmazni, de voltak vele problémák és szépen lassan ki is szorították az újabb típusok. Ugyanazt a 7.62-es lőszert tüzeli mint a G-3-as.

Az M-60-as mellett foglaltak le még dél-afrikai és valószínűsíthetően spanyol géppuskákat is (MG 42/MG 3). Elképzelhető azért, hogy egy kevésbé tapasztalt lövész is miként képes lefogni géppuskával egy rendőrségi konvojt, mely járművei esetleg még csak páncélozva sincsenek.

A legérdekesebb viszont, két darab Browning 1919A4-es géppuska, amit az amerikai hadsereg alkalmazott a Második Világháború és a koreai konfliktus alatt. A fent látható két példány egész szép állapotban van. Egyébként a háttérben egy M-60-as pihenget.

Közepes géppuskák mellett foglaltak le M2-es nehéz géppuskákat is. Ezek 12,7 mm-es lőszert tüzelnek, és noha lassan 70 éves konstrukcióról van szó, sok hadsereg használja jelenleg is. Akár 1 kilóméterre is képes ellőni, és a könnyebben páncélozott járművek sem jelentenek akadályt neki.

A nehéz géppuskák alkalmazási módjának újabb változata a képen látható. Bár így elsőre meglehetősen kényelmetlen lehet kezelni a géppuskát, és a lövész látótere sem túl nagy, plusz oldalra se lehet túl nagy szögben elfordítani a géppuskát, de hát na.

Szintén a vietnámi háborúból megmaradt öreg veterán, az M-79-es gránátvető. Ez a már korábban említett 40 mm-es gránátokat alkalmazza, bár valószínűsíthetően ezeket dél-Afrikából szerzik, amit a sárga jelölésű robbanófejek bizonyítanak.

Persze a puskagránátok sem hiányozhatnak. Az amerikai hadsereg ezeket már régóta nem alkalmazza és nem is gyártják őket, tehát alsó hangon 20 éves eszközökről van szó. Ezeken még látható is, hogy az 5.56-os lőszerhez készültek. Alkalmazásuk még körülményesebb, és kicsit több gyakorlást igényel mint a sima 40 mm-es gránátok.

Az előbbiekben felsorolt nehéz fegyverzet nagy része, inkább egésze, Dél-Amerikából vagy a Fülöp-szigetekről származik. Az Egyesült Államok igen jelentős mértékben támogatta az ott elhelyezkedő országokat-diktatúrákat, és az 1970-1980-as években a fegyverraktáraiban felgyülemlett fegyvereket adta át baráti segítség nyújtás jegyében. Egyébként ugyanezen típusú eszközök mindkét területen megtalálhatók az állami hadsereg arzenáljában is.

Mivel ez kicsit hosszúra nyúlt, ezért folytatás következik!