A Magyar Néphadseregben 65M néven rendszeresítették először az ikonikussá váló, baka nyelven csak surranóként emlegetett lábbelit. A 65M bakancs a korábbi csizmát váltotta le.
Ebből a szempontból komoly előre lépés volt, akárcsak a teljes 65M gyakorló ruházat. Más kérdés, hogy nemzetközi összehasonlításban már ekkor apróbb lemaradásba kerültünk.
A surranóból több változat készült, kezdve az alap verzióval, a tisztivel illetve a képeken is látható ejtőernyős változattal. Azt azért el kell mondani, hogy a funkciójukat tekintve ezek között nem volt jelentős eltérés.
Talán csak annyi, hogy későbbi 85M változatokra már nem lehetett sílécet felvenni. De alapvetően például az ejtőernyős változat szárhossza sem különbözött, csak a lábfejet fogó plusz csat és pánt került rá, ami a földre érkezés után nagyon jól össze tudja gyűjteni a vegetációt.
A másik kardinális kérdés a csatok száma volt. Ugyanis az egy csatos verzió volt a „tiszti” kivitel, amit szintén nagy becsben tartottak. Pedig hát alapvetően szinte teljesen funkció nélkülinek éreztem ezeket a csatokat.
A csatok mellett az ejtőernyős változatnak valamivel keményebb volt a talpa, amit feketében a „legénységi” három csatos verzióhoz készítettek, illetve barna színű volt a „tiszti” változat.
A vastag bőrbakancsból készült rendőrségi változat is, aminek vasalt acélbetét került az orrába. A képen jól látható a szögletes orr kiképzés is, ami a síléc rögzítését tette lehetővé.
A másik rögzítési pont a bakancs sarkánál található, ahol egy fél centis, félkör alakú bemélyedés látható. A bakancson egyébként látható hogy nem bízták a véletlenre a dolgokat, és több sorban varrták. Én nem is láttam a varrások mentén szétszakadt surranót még.
Azonban a bakancs talpa volt a másik szűk keresztmetszet, ugyanis a mintázata viszonylag minimális használattól tükör simára kopott. Onnantól fogva meg gyakorlatilag csak csúszkált benne az ember.
A surranó fűzője nem fut végig a bakancs nyelvén, ennél fogva nem is fogja igazán a bokát. Bár a vastag bőrnek köszönhetően védi a bokát és a lábszár alsó részét.
A bakancs belül is elég puritán lett, amin túlmenően nagyon könnyen bele is rohad az ember lába, a szellőzés hiányából fakadóan. A komfort érzetet a talp betét cseréjével lehet növelni.
A surranó egy elég nehéz, kényelmetlen lábbeli, bár van aki esküszik rá. Strapabíró, „melós” bakancsként él sok ember emlékezetébe, noha azért változatos módszerekkel hónapok alatt tönkre lehet tenni.
Az ejtőernyős változatot pedig nem minden esetben kapták meg a szükséges beosztással bíró katonák. Napjainkban pedig szinte teljesen kikopott, és a rendszeresített Haix-ot használják.
A bakancsot és a segítséget köszönjük az MN MH Ejtőernyős Felderítő Katonai Hagyományőrző Baráti Kör-nek!
Utolsó kommentek