A második világháborúban főleg a nyugati hatalmaknál készültek olyan málha felszerelések, amik tovább fejlesztve a modern málha felszerelések alapját képezték, míg a német fejlesztések olyan terepmintákat és módszereket eredményeztek, amik ma már a mindennapok részei, gondolok itt a terepszínű álcázó ruhákra.

A képen a Waffen SS által, a 2.világháború kezdeti időszakában viselt felszerelés, és álcaöltözék látható.Az SS-nél külön kutatócsoport foglalkozott a megfelelő álcaminták-öltözékek kifejlesztésével, már az 1930-as évek elejétől, Scick és Linnekogel vezetésével.

Kezdetben az SS fegyveres egységeit az első világháború rohamcsapatainak mintájára,agresszív, támadó hadviselést folytató, kis létszámú, de jól kiképzett elit gyalogságnak szánták ,ezért fordítottak az álcázásra kiemelt figyelmet, hogy a jól képzett, értékes harcosokat minél jobban megóvják a harctéren.

A fejlesztéssel megbízott részleg a természet évszakonként megváltozó színeire építette az álcázást,a tavaszi-nyári színeken ezért a föld barna, élénk világos zöld, és sötét feketés zöld lettek, amíg az ősz-téli álcázásra a megsárgult-bebarnult levelek árnyalatához közelítő színeket alkalmaztak.

Azért, hogy egyszerűsítsék a gyártást, az álcázó ruhadarabok ( sisakhuzat, fűzős álcablúz, sátorlap )két oldalas mintával, kifordítható kivitelben készültek, egyik oldalon a tavaszi-nyári, másik oldalukon az őszies színekkel.Elsősorban a felsőtest védelmét-álcázást tartották fontosnak, ezért készültek kezdetben csak erre szolgáló ruhadarabok.

Először 1938-ban, a Deutschland ezrednél csapatpróbázták az új álcaruházatot, majd a többi SS egységnél is rendszeresítésre kerültek. Kezdetben az volt az elképzelés, hogy a feldgrau szolgálati egyenruhára felveszik a felszerelést a katonák,majd erre húzzák rá az álcablúzt, amely így nem csak a katona felsőtestét, de felszerelését is rejtette volna, ezért készültek a korai, M38, és a képen látható M40 típusú álcablúzok oldalt függőleges hasítékokkal, és egy méretben. Azonban a gyakorlati próbák hamar bizonyították ezen elképzelés helytelenségét, hiszen harc közben az álcaruha alatt kotorászni lőszerért nem egészséges.

Így tehát a katonák a egyenruhájukra húzták rá az álcablúzt, és arra vették fel a harctevékenységhez szükséges felszerelést.Az álcablúzok kezdetben kézi munkával, szitanyomtatással készültek, aztán később áttértek a gépi nyomtatásra, ezért ha jól megfigyeljük a képeket, látható, hogy a minták adott szakaszonként ismétlődnek. Az álcablúzokat a sátorlapok impregnált anyagából szabták ki-elöl fűzős kivitelben, a könnyebb le és felvétel érdekében, deréktájon és a csuklóknál, a korai M38as változatokon a nyaki résznél is gumírozott szűkítőkkel, hónaljban szellőző hasítékokkal.

Mivel egy méretben készültek a korai M38,és M40 típusok ( amelyeknél már elhagyták az M38nál meglévő nyaki gumírozást, és az őszi oldalán a fűzős résznél lévő oldalsó "fedőt" ), így a katonák gyakran a képen látható módon az álcablúz alá gyűrték az alját, és a kézelőt is az álcablúz ujjaiba.

1942-ben áttervezték az álcablúzokat, feljebb került a derék rész gumírozása, eltűntek a korábbi oldalsó, függőleges hasítékok, helyettük az alsó részen 2, gombbal záródó valódi zsebet alakítottak ki, és a zubbony felső háti, és oldalsó vállrészére 3 sorban kis füleket varrtak, hogy növényi álcát is dughasson bele az, aki nem bízik az álcaruházat rejtőszínében - de ettől még a korábbi típusú álcablúzok is rendszerben maradtak, a háború végéig ugyanúgy előfordult az M40, mint az M42.

 Több féle álcázó mintázat is rendszeresítésre került, ezeket különféle növényekről nevezték el : platán,tölgy,és a képeken látható pálmaleveles ( csak a platánból 6 különböző nyomat készült, a tölgylevélből 3 fajta ), és az amőbaszerű foltokkal ellátott "rauchtarn", mindegyik tavaszi-nyári, és a másik oldalán őszi mintázattal. Ezeket a ruhadarabokat a dachaui koncentrációs táborban gyártották.

A sisakon a korai, M38 "SS-VT késői változatú platánleveles " kódnevű álcahuzat van, amelyet a sisak homlokrészéhez rögzítettek a huzat elején lévő bújtatóval, és a sisak alsó pereméhez, a huzat oldalain és a hátulján lévő 3 fémkampóval, az álcahuzathoz hasonlóan egy méretben, hogy a Wehrmachtban 5 méretben rendszeresített rohamsisakokra egyaránt felférjen, és kifordítható kivitelben.

Ahogyan 1942-ben az álcablúzokat, a sisakhuzatokat is megváltoztatták, a homlokrészre, és a hátsó rész két szélére 2 sorban olyan kis bujtatók, fülek készültek, mint az M42-es álcablúzokra, a növényi álcázás felhelyezéséhez.

Az M40 típusú,"palmentarn" álcablúz az őszi oldalára fordítva,jól látható a mintázat ismétlődése.

Az álcablúz fűzős mell-része,a függőleges "zsebbel", amely a kezdeti, ám gyakorlatban villámgyorsan megbukott elképzelés szerint arra szolgált volna, hogy ezen keresztül férjenek hozzá az alatta viselt felszereléshez

Az álcablúz a T Forma, és a bő szabás miatt kényelmes és praktikus viselet a terepen, viselőjét nem akadályozza a mozgásban,mert az alatta lévő egyenruha gombjai-tartozékai nem akadnak bele miatta semmibe.

Mivel impregnált, sátorvászon anyagból készült, így kellően strapabíró ahhoz, hogy viselője kússzon-másszon benne a napi harctevékenység során.A bő szabás miatt kellően "szétszedi" viselője testének kontúrjait, és a hónaljnál lévő hasítékok biztosítják a hő leadást, szellőzést - viszont ezért hideg időben már kevésbé praktikus viselet, hiszen nem bélelt,így a testhőt nem tartja meg kellőképpen.

Kezdetben a tradíciókhoz, a német katona elegáns megjelenéshez ragaszkodó, régi vágású porosz tisztek kigúnyolták az álcaruhákat viselő SS katonákat, "békák"-nak nevezve őket, aztán amikor kiderült, hogy az álcaruhák 15-20%-al csökkentik a felsőtest sérüléseket, és mennyire megnehezítik viselőjük észlelését a terepen, a hadseregnél is bevezették az álcázó ruhákat, de az SS által használt mintáktól eltérő nyomatokkal.

Aki számára nem ismeretlenek az orosz álcaruhák annak ismerősek lehetnek a különféle megoldások, például amiket a deréknál vagy az ujjaknál lehet látni.

Az egyenruha fölé vehető álcaruhák szépen lassan eltűntek, mivel nem bizonyultak túl praktikusnak, és megjelentek a sokkal egyszerűbb harci-gyakorló ruhák, amik manapság a világ összes hadseregében megtalálhatóak.