A magyar honvédség 96M néven rendszeresítette a P9RC maroklőfegyvert. A pisztolyt itthon tervezték és állították össze, és sokan amolyan hungarikumnak tartják.

Ami persze egy bizonyos szintig szép és jó, de mindenképpen a helyén kell kezelni a dolgokat. Legalábbis az elbeszélések és némely leírás alapján a HK-t megszégyenítő P9-esek, a valóságban elég silányak.

Mind a rendőrség, mind a honvédség rendszeresítette a pisztolyt. Az MH részéről elmondható az a pozitívum, hogy egy viszonylag normálisabb, használhatóbb tokot is készítettek hozzá, és ezzel együtt vették meg.

Maga a P9M és az FP9 fegyverek a belga FN GP35, vagy más helyeken High Power-ként ismert pisztoly, olcsóbb anyagokból összerakott változata. Míg a P9R és RK, vagy C, verziók a Smith and Wesson SW 59 koppintásai.

Hozzá kell tenni, hogy az alapul vett konstrukcióhoz képest, néhány további biztonsági változtatás belekerült a fegyverbe, bár pontosan ezeket nem ismerem.
A pisztolyt több változatban is elkészítették, de ebből ami lényeges az a P9RC és a 13 mm-el rövidebb “compact” változat a P9RK. A képeken pedig az FP9-es látható, ami külsőleg a szánon elhelyezkedő hűtőbordákban, és a szán biztosító elhelyezésében különbözik. Bár rákérdeztem a hűtőbordák gyakorlati hasznára, de nem kaptam választ.
A fegyver kezelő szervei a “hagyományos” módon, mégpedig a bal oldalon helyezkednek el. Ezáltal ez egy kifejezetten jobb kezeseknek szánt lőfegyver.
Mindkét változat 14 lőszeres tárral készült. A tár alján látható egy “töltöttség” jelző. Ez gyakorlatilag egy kör alakú kivágás, amire rápillantva láthatjuk, hogy a tár tele van-e.

Nagy hátrányaként tartják számon a súlyát, ami üresen egy kiló, töltve pedig 1170 gramm. Összehasonlításképpen egy Glock 17-es üresen 625 gramm.

A sütése mindenképpen jobb mint a PA 63-é, nem annyira kemény. A hátrarúgása pedig nagyobb mint a Glock-é. Bár ez szubjektív megállapítása, de az ember azt hinné, hogy mivel nehezebb fegyver a súly valamennyit kompenzál.
A P9-est több szempont alapján próbálom vizsgálni, de leginkább Pelikán elvtárs szavai jutnak eszembe: “Magyar narancs. Kicsit sárgább, savanyúbb  de a mienk”.

Szóval ha ezzel a konstrukcióval 1980-ban rendszeresítik ezt a fegyvert, úgy gondolom az sokkal elfogadhatóbb lett volna, mint az 1996-os rendszeresítése.

Bár a PA 63-ast a honvédségnél felváltotta, de a rendőrségnél jelenleg is azt osztják ki, mivel a P9-esek elfogytak. Továbbá apró de annál jelentősebb tény, hogy a FÉG megszűnt, így nem tudom miként tudnak csere alkatrészeket beszerezni a fegyverekhez.
Leginkább egy olcsó anyagokból összeállított, olcsó maroklőfegyverként lehet aposztrofálni. Ez a megoldás egyébként a szerényebb nemzet gazdasággal rendelkező országok esetén jelenik meg.

De valahogy azok az eszközök jobban sikerülnek, gondolok itt a Zastava CZ 99-re, ami egy Sig Sauer másolat, vagy a franciák Beretta, MAS G1, koppintására. Ezek szintén olcsóbb anyagokból készültek, hasonló megfontolásból, de valahogy mégis használhatóbbnak bizonyulnak.

Legalábbis egy szerb határőr CZ 99-esét szemügyre véve, képletesen elszégyeltem magamat. Meglepően jó minőségű pisztoly, noha koppintás az is és “olcsósítani” akartak. Talán csak annyi, hogy nehezebb mint az eredeti.

A P-9-esek másik problémája a felhasznált anyagok silány minősége. Ennek eredményeképpen viszonylag kevés lövés szám mellett előjönnek a repedések törések, illetve a többi alkatrész is hamarabb kopik, az elvárthoz , mondjuk 10-15 000 lövés, képest.

Szóval annak ellenére, hogy egy kipórbált kiforrott konstrukciót vettek alapul, a P9-esről ez nem mondható el. Bár valóban a gyártás minősége okolható a hibák legnagyobb részéért, ez nem változtat a végeredményen.

Hiába a mienk, ez sem menti meg. A hosszabb távú tapasztalatokról remélem érdekes hozzászólások születnek majd. De valahogy kétlem, hogy lesz olyan aki könnyet ejtene érte, ha lecserelnék.