A hős szó többféleképpen értelmezhető. Hős az aki a hazája ellenségeit jelentős számban aprította miközben saját bajtársait védelmezte, esetleg az életét is adta ezért. Hős az is aki a hazáját szolgálta több háborúban és tette mindezt kitartóan.
Általában a hősöket nyugaton piedesztálra emelik, igazi celebritás lesz belőlük könyvet írnak és miután leszerelnek egy jól fizető cégnél helyezkednek el, ahol kamatoztathatják tudásukat. Páran megváltoznak míg megint mások ugyanazok az egyszerű altisztek-tisztek maradnak akik rendkívüli módon cselekedtek egy adott pillanatban.
Megint máshol viszont a hősök nem vonulnak konfetti esőben a főváros utcáján és nem írnak könyvet. Teszik azt amit tenniük kell, illetve amit mondanak nekik hogy tegyenek, és várnak a következő bevetésre esetleg.
Anatolij Lebed 1963-ban született Észtországban. 1981-ben lépett be a Szovjet Fegyveres erők állományába, és mint ejtőernyős szolgált a 44. Légiszállitású Hadosztályban, majd később Kazahsztánba is elkerült.
1986-ban repülő mérnökként végzett a Lormonosov Katonai akadémián. Afganisztánban egy évet szolgált helikopteren, és miután visszatért onnan Németországban, Bajkálon és Szibériában is megfordult, a 329. Szállító és Harci Helikopter Ezreddel illetve a 337. Önálló Helikopter Ezreddel.
1994-ben szerelt le a hadseregtől, és a leszerelése utána szinte azonnal Szerbiába utazott. Elmondása szerint azért, hogy az Ortodox testvéreit támogassa. Az utazását saját pénzből finanszírozta.
Szerbiából hazaérkezve nem maradt tétlen, mivel 1999-ben az útja Dagesztánba vezetett, ahol milicisták sorait erősítette. Ugyanabban az évben szerződésesként belépett az Orosz Föderáció hadseregébe, hogy Dagesztánból Csecsenföldre mehessen. Érdekesség, hogy a képen is látható "chestrigen" a RUS olvasható, ami Lebed beceneve.
Igazság szerint ez nem teljesen tiszta ügy. Dagesztánban nagy valószínűséggel már az orosz bel-külügyi csapatok sorait erősítette nem hivatalosan. Ahhoz, hogy tovább dolgozhasson kellett aláírni a szerződést. Így minden legálissá vált. Legalábbis a vele készült interjú alapján valahogy így nézhetett ki a dolog.
1999 és 2007 között 10 “túrát” tett Csecsenföldre, vélhetően már a Specnaz égisze alatt. A túrái egyébként különleges műveleti akcióknak voltak álcázva. 2003-ban egy ilyen túrán lépett aknára és veszítette el az egyik lábát. Másfél hónapnyi lábadozás után jött ki a kórházból, és a fennmaradó éveket művégtaggal harcolta végig!
Azt már csak úgy lábjegyzetként közölném, hogy ejtőernyős ugrásokat is lenyomott így illetve mind a mai napig jeleskedik a küzdősportokban is, nem beszélve a 2008-as grúz háborúról sem. Tehát az élet nem állt meg.
2005. januárjában őrjárat közben az egységén rajtaütöttek. Ő megtagadta a visszavonulást, vagy rugalmas elszakadást, és egyedül verte vissza az ellenséget, és ezzel az akciójával megmentette a fogságba eséstől több sérült bajtársát is.
Szintén januárban repesz sérülést szenvedett a hátán, amikor újfent rajtaütöttek az őrjáratán, és a társait védte a saját testével. A sérülései ellenére személyesen végzett az RPG lövésszel aki megsebesítette majd lerohant még egy géppuska állást is. Ez csak a bemelegítés volt, mivel az őrjáratot tovább vezette, és egy ellenséges tábort is felszámoltak.
2008-as grúz háborúban is részt vett, ahová a saját maga építette “buggy”-t is elvitték. A konfliktus során ellenséges felderítő alakulatokat kergettek, illetve felderítést végeztek a saját csapatok számára. Valószínűleg a legelsők között érkeztek grúz területekre.
Poti kikötőjében készült a legtöbb kép róla, ahogy embereivel a zsákmányolt technikákat tanulmányozzák vagy a grúzoknak küldött nyugati fegyvereket tapogatják. Az, hogy a kikötő elfoglalásában részt vettek e, nem lehet tudni. A képen egyébként rendszeresített orosz málhamellény helyett szerb málhamellényt visel.
Lebed egy nem túl nagy igényű ember. Összesen több mint 20 évet szolgált a fegyveres erők állományába, és csak 2009-ben kapta meg az első szolgálati lakását, addig szállón lakott. Jelenleg is ezredesi rendfokozatban szolgál.
Több kitüntetés és érdemrend birtokosa is, mint az Orosz Föderáció Hőse, Szent György érdemrend, Bátorság Érdemrend, Vörös Csillag Érdemrend, és a kedvencem az érem a “hálás afgán emberektől”.
Lebed továbbra is aktív és nem tervezi még a visszavonulását. Noha 49 éves de valószínűleg az orosz hadsereg jövőbeli harci műveleteiben is részt fog venni. A szelídséget és kedvességet sugárzó tekintete ellenére én nem kötekednék vele....
Utolsó kommentek