Egy korábbi posztban már szóba került az MRE (Meal Ready to Eat). A későbbiekben is biztos lesz szó róla, szóval mostantól mindenki tudni fogja mi is az.

Maga a neve azt jelenti, hogy „készétel”. Ez teljesen jól körülírja az egészet, ugyanis a csomagolást feltépve rögtön nekiláthatunk a tartalmának.

Az előre vákuum csomagolt harci kaják a 80-as évektől kezdve kerültek az amerikai hadsereg étlapjára, ezzel kiszorítva a régi jól bevált konzerves vagdalt húsokat.

Tagadhatatlan előnyük a konzervekkel szemben, hogy eltarthatóságuk hosszabb idejű, míg súlyuk körülbelül ugyanakkora, de az MRE változatosabb és több fajta ennivalót tartalmaz, a melegítéshez pedig nincs szükség tűzre.

Jelenleg 24 menü található a hadsereg étlapján, de évről-évre váltogatják őket, tehát körülbelül 60 féle fő étel létezik. A cserélgetést az utóbbi pár évben vezették be, hogy ne unjanak rá olyan hamar, illetve a népszerűbb kajákat benn hagyják míg a népszerűtlenebbeket kiveszik.

Több „harci” változata is létezik, például a vegetáriánus és a vallásos személyek számára, például kóser vagy halal az iszlám követőinek. Emellett létezik túlélő változata, pilótáknak mentő tutajokban elhelyezve, és humanitárius feladatokhoz szabott, egy napra elegendő típusa.

Mivel az MRE egy főnek egy étkezésre elegendő, ezért van belőle raj változat is. Ez egy egyszerű fém láda ami, az általam látottak alapján, egy rajnak vagy szakasznak elegendő egyszeri étkezésre. Ennek is különféle változatai vannak, például ami nem igényel előkészítést és főzést és ami a tábori konyha alapanyagát képezi. A közös bennük, hogy nem kell hűtve tárolni őket és rengeteg tartósító szert tartalmaznak.

Az MRE csomagolása rendkívül strapabíró és, külön az adagoké is, vízhatlan. Kibírja ha ledobják ejtőernyővel de elég sok minden mást is. Rajta megtalálható a menü száma és egy figyelmeztetés, hogy ne hozd kereskedelmi forgalomba mert az büntetőjogi felelősséget von maga után. Az MRE-ket egyszerű kartondobozokba csomagolják, amikben 12 darab található.

Érdekesség, hogy én nem találtam nagyon szavatossági időt vagy lejárati időt rajta, pusztán a menü évjáratát a csomagolásból lehet belőni, mivel ezt is változtatják évről-évre, de a csomagoláson található egy szám sorozat, ami alapján az MRE oldalán beazonosíthatjuk.

 Vegyük akkor sorban mi található benne:

A fő menü adott, ez lehet húsgombóc, csirke, disznó, tészta vagy ezek keveréke. Általában valamilyen szószban van, hogy halmozzák az élvezetet. De vannak mexikói és olasz „különlegességek” is, mint a chili és bab mixtúrák, burritó vagy a makaróni és vegetáriánus lazannya, és esetleg az omlettet említhetném még, meg a csökkent gasztronómiai jártasságom okán általam nem ismert jambalayat, tetrazzinit, cavatellit, maninarat, enchiladast.

A főmenühöz jár egy átlátszó tasak is, aminek az alján mész található, és ezt vízzel felöntve melegíthetjük meg az ennivalónkat. Nagyon hasznos amúgy és rendkívül forró tud lenni. A csomagolásán jelzett pontig kell felönteni, különben túltöltve elkezd habzani és használhatatlanná válik. Legalább egy órán keresztül képes meleget adni, bár inkább tovább.

A melegítőbe behelyezve a főételünket vissza kell tenni a karton csomagolásába, hogy minél kevesebb hő távozzon, majd kb. 45 fokban döntve kell hagyni had melegedjen. Időnként nyomkodni kell és a csomagolásból kivéve forgatni. 15-20 perc után már ehető is.

Köretként krumpli, bab, rizs, tészta és aszalt gyümölcsök szoktak lenni külön csomagolva, vagy a menütől függően magával a főétellel együtt. Nincs minden főmenühöz köret benne, sőt két egyforma főmenühöz is lehet különféle köret vagy kimaradhat belőle.

Kedvencem a sós keksz, amiből kettő darab található, szinte mindegyik MRE-ben, de persze ezt is ki szokták hagyni. A sós keksz mellett ízetlen fehér kenyér is része a menünek. Amikor először találkoztam ezzel a kenyérszerűséggel, akkor megszagoltam és komolyan elgondolkoztam, hogy ez ehető e, vagy egyáltalán mi a fenére való ez?!

Kenhető, tasakos krémek mindig helyet kapnak a csomagban. Ebből három fajta van, a sajtos, mogyoróvajas és a zselés. Ezekkel ízesíthetjük a fehér kenyérszerűséget, esetleg a sós kekszünket. A sajtkrém nekem sose jött be, csípős ami jó, csak valahogy nagyon távoli rokoni kapcsolat fűzi a sajthoz. Kedvencem viszont a mogyorókrém, ami nagyon jó, és legalább olyan ritka. A különféle gyümölcs zselék mind gyakoriságuk, mind ízük alapján a második helyre tehetők.

A következő kategória az édesség és a rágcsák, ami messze a legjobb dolog az MRE-ben. Ezek tényleg finomak, csak igen eltérő mértékben és méretekben képviselik magukat. Van, hogy a csomagban található süti, több féle csoki, ropi és cukorka is, de néha bizony be kell érni két apró csokoládéval.

 A csokikból is több fajta van, például karamellás vagy sport szelethez hasonlók. A rágcsák elég ötletesek, van belőlük ropi, perec, sajtos rudak és rémlik egy chips szerű is. Ezek van, hogy kisebb, kb. 6x6-os tasakban vannak, de ha szerencsénk van megkapjuk a nagyobb, kb 10-11x11-es tasakot. Fajtája válogatja. A cukorkák Halls-ra emlékeztetnek, csak édesek és színesek.

A porok rögtön a rágcsák mögött vannak, lévén ezek is nagyon jók. Két fajtájuk van, a shake és az italporok. A shakeek közül a leggyakoribb a citromos és a vanilliás. A kombináció itt a szokásos módon alakul, vagy mindkettő, vagy csak egyik-egyik. A tasakjukba 2 és fél dl vizet öntve, rázni kell őket egy percig, majd azonnal fogyaszthatóak, kb egy óráig.

Italporokból is több fajta létezik, lehetnek pl:. kakaó por, narancs, málna. Itt szintén a csomagolásába kell önteni 2 és fél dl vizet, majd kevergetve azonnal iható.

Ezekhez a porokhoz az utóbbi években csomagolnak egy „keverő tasakot”, ami a melegítőhöz hasonló, tehát átlátszó és ezáltal könnyebb a porokhoz kiadagolni a megfelelő víz mennyiséget, majd elkészíteni őket.

Legvégül a kiegészítők jönnek, amik külön, átlátszó csomagolást kaptak. Ebben só, őrölt paprika és cukor segíti megfűszerezni vagy éppen megédesíteni az ételünket. A zsugorított tabasco szósz is remek találmány, mert néha már tényleg nem lehet letolni a főételeket, és így talán jobban csúszik.

További italporok is részei a készletnek, mint kávé, néha jeges tea és ezekhez por tejszín. Valamint egy nedvesített kéztörlő, egy sima törlőkendő, gyufa és a két darab rágógumi.

Legvégül pedig egy barna, műanyag kanál található minden egyes MRE-ben.

Szinte az összes étel vagy édesség csomagolásán feltüntetik a tápanyagtartalmukat és minden egyéb hasznos vagy haszontalan információt, például hogy ne edd meg a melegítő meszes részét.

Tehát az MRE a megerőltető fizikai munka során elégetett kalória és só veszteség pótlására lett rendszeresítve. Erre egyébként valóban jó, de gasztronómiai csodát nem szabad várni, mivel azért hosszabb fogyasztás után nagyon meg lehet utálni. Ennek következtében előfordult, hogy a harcoló csapatok állományának nem mindegyik tagja fogyasztotta el kiosztott fejadagját, tehát a rengeteg kalóriát tartalmazó főétel ment a kóbor állatoknak, és emiatt legyengültek vagy csökkent a fizikai teljesítő képességük.

Felmerült számtalan kritika egyike, hogy nem túl egészséges MRE-n élni, mivel ha nincs meg a só és tápanyag veszteség, akkor értelmetlen napi 3000 kalóriát magunkba tömni. Sok esetben nincs tábori konyha vagy nincs lehetőség előre el nem készített kaját felszolgálni a FOB-ok vagy a gyakorlaton lévő katonák számára. És ilyen esetekben is MRE-t kapnak.

A másik negatív „mellék effektus”, az átmeneti székrekedés amit okoz. Ez persze jó is, mert nem kell gyalásóval kis gödröket ásni magunknak, de három nap után azért elég idegesítő tud lenni. De tény, hogy megvan a maga előnye is.

A külön vízhatlanná tett adagok rendkívül jó megoldást jelentenek, mivel így felbontva a csomagot eltehetjük, esetleg jobban eloszthatjuk a felszerelésünkbe, aztán amire éppen szükségünk van elfogyasztjuk gyorsan, ha mondjuk nincs fölös 20 percünk nyugodtan elkészíteni vákuumcsomagolt ebédünket.

Összességében a terepen vagy harcközben nagyon jól jön az MRE. Az újabb amerikai málhafelszerelések egy része kifejezetten úgy lett tervezve, hogy elférjen bennük 1-2 MRE.

Minden lényeges dolog megtalálható benne, egyszerű elkészíteni és hidegen is fogyasztható. A tökéletes igénytelenséget nem győzöm jobban hangsúlyozni, előveszem, megmelegítem és már ehetem is. Semmi sem kell hozzá, míg mondjuk a konzervek esetében igényelnek némi előkészületet, és sokkal nehezebbek is.

Más kérdés, hogy undorító tud lenni a fő étel, és egy ilyen tartósító szeres műanyag mellék íz mindegyiknél megvan. A táplálkozás befejezése után viszont nagymennyiségű műanyag szemét marad hátra, és bár ezeket nagyon könnyen el lehet égetni, így sem valami környezetbarát.