Colombo Sri Lanka közigazgatási központja és kvázi fővárosa. Határain belül körülbelül 750 000 fő lakik, egy 37 négyzetkilóméteres területen. Mint a legtöbb ázsiai város, itt sem szokatlanok a keskeny utcák és a szűk sikátorok. Mivel a kötöttpályás közlekedés a vonatokra korlátozódik, ezért a tömegközlekedés 100%-át buszokkal oldják meg, aminek egyenes következménye a hatalmas dugó.
A fővárosi tűzoltóság öt állomásra diszlokál, plusz a tűzoltó akadémiára. Ezek közül a központi a legnagyobb, ahol egy időben körülbelül 60-65 tűzoltó teljesít szolgálatot. A szolgálatukat a jól megszokott 24/72-es munkarendben látják el.
A szigeten a nagyobb városok önkormányzati tűzoltóságokat működtetnek, míg a vidéki részek tűz és katasztrófavédelmét, legjobb tudomásom szerint, a polgári védelmi egységek látják el. Útóbbiak azért érdekesek, mert ez inkább egy belügyi szervezet, amely feladatrendszerének nagy része katonai és rendvédelmi jellegű.
A központi állomás finoman szólva, zsúfolt. De az egész városra, talán egész ázsiára, jellemző zsúfoltság itt mért lett volna más. Mindenesetre az épületet elég nehéz volt kiszúrni az utcáról, bár a jellegzetes gyakorlótornya azért elárulta. Ez egyébként használaton kívül áll, leromlott állapota okán.
Ottjártunkkor legalább húsz darab tűzoltó gépjárművet számoltam össze. Ezek egy része központi tartalékként szolgál. Meglepő módon az elsődleges fecskendők méretre nem térnek el az európában használt gépektől. Ezek mellett rendelkezésre állnak kisebb méretű gépjárműfecskendők is.
Az osztrák Rosenbauer felépítményes MAN-ok egy részét tavaly vásárolták, néhányat pedig idén. A típusválasztás meglepő lehet, mivel az ország volt angol gyarmatként sok tekintetben másolja a korábbi gyarmattartóját. Ennél fogva a tűzoltóságnál is preferálták az Angliában rendszeresített típusokat, mint a Volvo és Scania.
A duplafülkében elől ketten, míg hátul heten foglalnak helyet. A kabin tágas, jól megvilágított, légkondicionált és a bejutást az ajtókkal nyiló két fokos lépcső segíti. Az állomásokon a tűzoltó egységek mellett legalább egy mentőegység is szolgál.
A fecskendők annyira újak voltak, hogy a rajtuk lévő málházás szinte érintetlen volt. Látszólag soha nem használták még őket, Sőt a fiókokon lévő eredeti német nyelvű feliratokat se cserélték le szinganézra vagy angolra.
A megerősített olaj és vegyszerálló tömlők angol szabványok voltak. Ez annyiban különbözik a többitől, hogy a tömlő kapcsokat nem egymásba kell forgatni, hanem azok egymásba csúsznak, illetve a nyomó oldali csonkokon található egy kar, amit elfordítva a tömlő bepattan a helyére, majd visszaengedve az eredeti pozíciójába, rögzíti azt.
A tűzoltók elmondása alapján a legnagyobb probléma a tűzesetek gyakorisága, hét hónap alatt több mint háromszáz, a szűk utcák és a sűrű forgalom, illetve az egyre másra épülő felhőkarcolók. Az utóbbiak miatt rendszeresítettek nagyobb kosaras szereket.
Mindent összevetve, ezek a MAN TGM 18 280-asok jól felszerelt gépjárműfecskendők, amiken modern műszaki mentő és tűzoltó eszközök kaptak helyet. Annak ellenére gondolom modernek, hogy a colomboi tűzoltóság nem igazán nyitott az újabb akkumulátoros mentő eszközök rendszeresítésére.
A természeti katasztrófák sem ritkák, de az esős évszak és az óceán közelsége meglepő módon nem okoz annyi kellemetlen eseményt, mint mondjuk a Fülöp Szigeteken.
Egy kezdő ceyloni tűzoltó fizetését körülbelül 65 000 Forintal megeggyező helyi valutában határozták meg, ami a helyi tűzoltók elmondásuk alapján valóban fedezi a havi költségeiket, de semmi többet. Kikell emelnem a helyi állományra jellemző kedves, barátságos és vidám hozzáállást, amellyel fogadtak bennünket, pedig csak egy ártatlan kérdést tettem fel a kapuban.
Utolsó kommentek