Az orosz illetve a szpecnaz csapatok sosem a tűpontos és precíz csapásaikról voltak híresek. A Kabulban található Tajbek palota bevétele csak öregbítette a hírnevüket. A művelet több szempontból is érdekes, például a felkészülés hiánya, a szigorú titoktartás és a célpont védelme okán is.
Afganisztán az 1970-es évek végén
Az afgán állam meglepő módon 1979-ben is az ország alig 20-30%-át tartotta ellenőrzése alatt, és éppen egy népfelkeléssel küszködött, bár korábban is polgárháborús állapotok jellemezték az országot. Az ország élén a helyi kommunista párt állt, aminek az akkori első embere Hafizullah Amin volt.
Az afganisztáni állapotokat jól leírja, hogy Amin 1979. márciusában került hatalomra, miután az elődje egy vacsora alkalmával megpróbálta meggyilkoltatni őt. Amin a támadást megúszta, amire egyébként az elnöki palotában került sor, és a hadsereg segítségével puccsot hajtott végre elődje, Nur Muhammad Taraki ellen.
Az első hibát ekkor követte el, ugyanis az akkori szovjet vezetéssel egyeztetett Taraki elfogása után, akik egész egyszerűen rábízták a döntés jogát és nagyon meglepődtek amikor Tarakit kivégeztette. Korábbi amerikai tanulmányai és a CIA-val vélelmezett kapcsolata jelentette a következő szöget a koporsójában. Emiatt ugyanis a szovjet vezetés attól tartott, hogy az országával az USA kegyeit keresi. A sors kegyetlen fintora, hogy erről szó sem volt, sőt igazi hithű kommunista volt, aki a Szovjetunió hűséges barátjának tartotta magát.
Már ekkor elég népszerűtlen volt a Demokratikus Afgán Néppárt jónéhány szocialista intézkedése, de Amin beindította a kivégzéseket és politikai alapú letartóztatásokat is.
Az ország szoros kapcsolatokat ápolt a Szovjetunióval. Támogatták többek között fegyver és segélyszállítmányokkal, és kiképzőkkel is, akik az afgán csapatokat készítették és szerelték fel, a felkelők elleni harchoz, de maguk nem vettek részt a műveletekben.
A Szovjetunió felső vezetése ekkor már bőven vizsgálta a beavatkozás lehetőségét, amit eleinte nagyobb fegyverszállítmányokkal és a helyi erők kiképzésének kiterjesztésével képzelték el, majd mikor világossá vált az afgán hadsereg alkalmatlansága, akkor már a szovjet hadsereg bevetésével gondolták véghez vinni.
Brezsnyev meglepődött mikor Amin kivégeztette az elődjét, és Moszkva jelezte is neki, hogy személyét nem tartja kívánatosnak Afganisztán élén. Ennek ellenére az eltávolításának estélyén se akarta belátni, hogy a szovjetek már nem a barátai.
1979-ben az orosz csapatok Kabul környékén kerültek elszállásolásra. Saját repterük volt, és a létszámuk maximum néhány ezer fő lehetett. A helyi afgán erők mind létszámban mind nehézfegyverzet terén felülmúlták őket. Az orosz csapatmozgások és a le illetve felszálló repülők egyáltalán nem voltak szokatlanok, ennélfogva a beérkező orosz különleges erők nem keltettek gyanút. Az álcázás fenntartása érdekében a csapatokat szállító repülők több alkalommal is elsötétített kifutópályára érkeztek.
1979 decemberében a szovjet felső vezetésben már megszületett az elképzelés, miszerint Aminnak mennie kell és lehetőleg végleg. Ezt egy puccs keretén belül képzelték el, és természetesen egy bábkormány segítségével.
A beavatkozást az afgán erők akciójának kívánták beállítani, emiatt például a bábkormány tagjait is Kabulba szállították, akik csak az alkalmat várták hogy rádiós bejelentést tegyenek, természetesen miután a szovjet erők az ellenőrzésük alá vonták a várost.
A felkészülés
A visszaemlékezések alapján a titoktartást elég komolyan vették. Ennek egyik következménye volt, hogy a művelet napján az orosz nagykövetség két katona orvost küldött a palotába, akik mit sem sejtve mentek oda, és egyikük életét is vesztette a támadás során.
Fontos megjegyezni, hogy december végén már megindult a szovjet csapatok bevonulása, amit Amin elnök jóváhagyott, sőt külön kért. Arról már kevésbé tudott, hogy Kabul megszállásának terve is mozgásba lendült, aminek keretén belül a párt épületét, a minisztériumokat, a fegyveres erők épületeit és kommunikációs központokat terveztek elfoglalni. Ekkorra az afgán fővárosban már egy légidesszantos hadosztály, a “muszlim” zászlóalj, a 345-ös Önállló Ejtőernyős Ezred alegységei és katonai tanácsadók is jelen voltak. Ezek mind elit státuszú vagy különleges műveleti egységek voltak.
Az ott állomásozó erők nem minden esetben tudtak egymás létezéséről, és a közelgő megszállásban játszott szerepükről sem, szóval néhány esetben kifejezetten meglepődtek mikor a művelet közben összetalálkoztak. Ebből következik az a tény is, hogy a megszállásban résztvevő alakulatok katonáinak néhány esetben úgy tűnhetett, mintha egyedül ők állnának szemben a helyi afgán erőkkel.
A megszállás legfontosabb célpontja a Tajbeg palota volt, ahol Amin és a 2500 fős őrsége rendezkedett be. A palota védelmét részben ismerték, ugyanis azt a KGB 9-es csoportfőnökségének tanácsadói szervezték meg. A bevetés előtt több alkalommal is körbejárták azt a támadó erők parancsnokai, ilyen-olyan ürüggyel.
Egy alkalommal ez olyan jól sikerült, hogy közvetlen a művelet előtt az Alfa és Zenit csoportok négy tisztje majdnem fogságba is esett. Történt ugyanis, hogy a felkészülés hiányosságait kiküszöbölendő a saját szemükkel szerették volna látni a terepet, védelmi pozíciókat és harcjárműveket. Ezt egy szomszédos dombra épített étteremből szerették volna megnézni, ahova a fedősztorijuk szerint vacsorázni indultak. A probléma csak az volt, hogy erről a tulajdonos nem tudott és az étterem amúgy zárva tartott. Emellett semmilyen engedéllyel és parancsal nem rendelkeztek. Egy afgán egység el is fogta a csoportot, de sikerült meggyőzniük őket, hogy hívják fel a tulajdonost majd egy húsz fős vacsora keretében megvendégelték fogvatartóikat is, akik végül az útjukra engedték őket.
Távolról megfigyelték az őrszemek útvonalát, és tudtak a palota védelmére beásott három darab T-54-es harckocsiról, illetve négy darab BMP-1-es harcjárműről. Azzal is tisztában voltak, hogy a kezelőszemélyzet 150-200 tartózkodik a szállásán. A palota egy magaslaton helyezkedett el, amit a dombon körbe aknazárral védtek. Egyetlen betonút vezetett fel. Körbe hét darab őrposztot építettek, legalább négy nehézgéppuska és körülbelül ugyanennyi automata gránátvető védte. Az őrszemélyzet két órás váltásokban dolgozott, a közelben pedig egy harckocsizó és egy építő alakulat állomásozott. Mindent összevetve az elnök személyi testőrségével, ez körülbelül 100-150 főt tehetett ki, együtt összesen körülbelül 2000-2500 fő védte a palotát és környezetét.
A fővárosba szivárgó orosz különleges erők nem tudták közösen gyakorolni az akciót, és inkább meglapulva, tábori asztalok és székek között dolgozták ki a műveletet.
A KGB azonban már korábban terveket szőtt Amin meggyilkolására, ebből egy alkalommal megpróbálták megmérgezni, a másik alkalommal pedig mesterlövészek áltak készen, hogy rálőjenek a gépjárművére. Az előbbi meghiúsult az utóbbit pedig lefújták, mert a gépkocsi konvojával túl gyorsan közlekedett.
A harmadik alkalommal majdnem sikerrel jártak, ez December 27.-én történt, amikor is a palotában tartott napközbeni fogadáson felszolgált, ételt vagy italt mérgezték meg. Ennek eredményeként az elnök és jópár vendége eszméletét vesztette. Az őrség parancsnoka az orosz nagykövetségtől kért segítséget, ekkor küldték ki a két katona orvost. Az elnök állapotát stabilizálták is, szóval az este hét órai támadás során már eszméleténél volt.
A Tajbeg palota elleni támadás megindítását először este tíz órára tűzték ki, majd előre hozták hét órára, ami a végleges időpont volt. Ekkor Amin már magánál volt, a testőrségének parancsnoka pedig sejtett valamit, és a városban állomásozó harckocsizó egységet tájékoztatta az eseményről és a segítségüket kérte egy lehetséges támadás esetére. Azt azonban nem tudhatta, hogy este hét óra után már hiába várt volna erősítést, mert orosz ejtőernyősök zárták el az afgán csapatok útját.
A gyakorlatban ez úgy nézett ki, hogy fél hét körül érkezett a hívás a harckocsizók parancsnokához, aki mellett ott állt két orosz tanácsadó is. Ők késleltették a parancs kiadását mindenféle ürüggyel, ennek ellenére a harckészültséget elrendelték. Hét óra előtt befutott négy BMD harcjármű az orosz légidesszantosokkal. Behajtottak a kapun, megálltak a parancsnoki épületnél, és egy rövid beszélgetés során meggyőzték az afgán erők parancsnokát, hogy a városban egy kis “balhé” volt, és nem ajánlja az alakulat beavatkozását.
A támadó erők élén a rohamot 25 fő az Alfa csoporttól és 30 fő a Zenit csoporttól vezette. Őket támogatta 87 fő a 345-ös Önnálló Légiszállítású Ezredtől és 520 Fő a Muszlim zászlóaljtól.
A felszerelésük igen változatos volt. A palotába felhajtó rohamcsoport nem minden tagja rendelkezett speciális védő sisakkal és lövedékálló mellényel, míg a nyugati oldalról közelítő katonák egyszerűen nem vették fel ezeket. A visszaemlékezések alapján a támogató erők pedig egyáltalán nem viseltek ilyeneket.
Roham-333
A támadási parancs 19:15-kor érkezett, ekkora már minden egység a helyén volt. A támadás nyitányaként vörös jelzőrakétákat lőttek fel, és két Zsu-23-4 önjáró légvédelmi gépágyú kezdte lőni a palotát. Szimultán az őrség szállására automata gránátvetőkkel nyitottak tüzet, megakadályozandó hogy a kezelőszemélyzet eljuthasson a harckocsikhoz.
A támadó ék öt darab BMP-1-es harcjárművel indult meg a palotába vezető úton, ebben foglalt helyet a Alfa egység 20 fővel és további hat főt említenek még.
Yakov Szemenov őrnagy a Zenit csoporttal és négy, feltételezhetően BTR-60-as, harcjárművel a domb északi oldalát közelítette meg. A tervek szerint ők itt kellett felmásszanak a palotához.
Azonban a támadás kezdetén a jármű oszlopok összekeveredtek, így a BMP-k helyett egy másik Zenit csoport három darab BTR-je ment előre. Az úton lévő első ellenőrzőponton át is hajtottak és az őrszemélyzetet vagy megölték, vagy kézifegyvertűzzel fogták le.
Azonban amikor a palotához vezető úton lévő kanyart elérték, egy nehézgéppuska kezdte lőni az oszlopot és megállásra kényszerítette őket. A Zenit csoport itt desszantolhatott, körülbelül kétszáz méterre a palota vonalától, és viszonozta a tüzet. Az egyik BTR-t, nem tisztázott az oszlopon belül melyiket, mozgásképtelenné tették és ki is gyulladt. A rajta utazó raj parancsnoka, Borisz Szuvorov, a védőmellény vonala alatt kapott találatot, amibe nem sokkal később végzetesnek bizonyult.
A mögöttük érkező öt BMP harcjármű közül legalább egy fennakadt az utat szegélyezhető kő kerítésen és mozgásképtelenné vált. Az Alfa osztag tagjai szintén desszantoltak és a tüzet viszonozva, a palota oldala felé indultak meg.
A támadás alatt a Muszlim zászlóalj több mint ötszáz embere a környező dombokról adott tűzfedezetet, ők nem vettek részt közvetlenül a palota bevételét célzó rohamban.
Már a támadás alatt, 19:30-kor robbantották fel a KGB emberei a főváros kifelé menő kommunikációjáért felelős állomást, ami eredetileg a palota elleni roham nyitánya lett volna.
A palotát az Alfa oszlopának harmadik BMP harcjárműve érte el először. A támadó rajok mindegyikében volt ekkorra már legalább egy de inkább két sebesült. Egy második BMP is befutott a főbejárat elé, de az erős tűzben a rajból többen megsebesültek. Minden esetre fedezőtűz alatt a Zenit és Alfa csoport megmaradt tagjai elérték a palota oldalát. Időközben a nyugatról érkező Zenit csoport is befutott, de ők sem jártak jobban.
A támadó különleges erő tagjai ebben a pillanatban nem álltak a helyzet magaslatán. A palotához beérkező rajok mozgását senki nem koordinálta. Az előre megbeszélt támadási tervet nem tudták követni, mivel például a Zenit csoportból többen megsebesültek és szétszóródtak, miközben nekik kellett volna az első emeletet megtisztítani. Az Alfa csapat tagjai hasonlóan jártak, úgyhogy egyéni kezdeményezéssel, a rajok több csapatot alkotva hatoltak be a palotába.
Magát a palota épületét körülbelül 100-150 testőr védte, akiket a Zenit és Alfa csoportoknak kellett felszámolni, míg a külső gyűrű biztosítását végző Muszlim zászlóalj tüzével megakadályozta a harckocsik beindítását, a személyzetet harcképtelenné tette és a közelben állomásozó afgán alakulatokat is lefegyverezte.
A palotán belül további súlyos veszteségeket szenvedtek a támadó erők, de végül a földszintet és az emeleti szobákat végig járva gyakorlatilag minden ellen állást megtörtek. Ehhez nagyszámú kézigránátot vettek igénybe és nem sok foglyot ejtettek.
A támadás mérlege
Az egész művelet 43 percig tartott. Ennyi idő alatt körülbelül 200 afgán katonát és testőrt semlegesítettek. A halottak között volt az elnök és a fia is. Több mint ezren adták meg magukat és voltak akik elmenekültek.
Orosz részről hivatalosan 20 fő halálát ismerték el, míg a visszaemlékezések alapján ennél jóval nagyobb lehetett a halottak száma. A roham csoport nagy része, 80%-ot említenek, a támadás elején megsérült a parancsnokuk pedig a halottak között volt. Az akció után nem voltak állami kitüntetések, a csoport tagjainak nem honorálták a teljesítményét.
A Tajbek palota súlyos károkat szenvedett, de a vastag falait nem sikerült átütni és gyakorlatilag a szerkezete épen maradt. A támadás után nem újították fel és azóta is szinte üresen áll.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy akárhogy nézzük ez az akció a Szovjetunió akkori szövetségese ellen történt, alapos indok nélkül. Az afgán vezetés együttműködő volt, az amerikai vonal pedig nem nyert bizonyítást. Mivel a puccsot úgy állították be, hogy azt az afgán hadsereg és a kormány magas rangú tagjai indították, ezért a résztvevő szovjet csapatok szerepvállalását tagadták és minden eszközzel titkolták.
Itt használták legelőször az orosz különleges erőkre azóta is jellemző titán anyagú sisakok ősatyját. Ez a svájci gyártmányú PSH 77-es volt, ami rendelkezett lehajtható ballisztikai arcvédelemmel és a tarkónál egy csatlakozóval a kommunikációs eszközök számára.
Erre szükség is volt, ugyanis ez egy nagyméretű sisak, ami a teljes fejet védi, emiatt viszont csökkenti a viselő látását és hallását is. Kifejezetten szűk terekben vívott harchoz szánták. A visszaemlékezésekben többször említik, hogy volt akinek megmentette az életét. Mindent összevetve a védőmellénnyel és sisakkal felszerelt rohamcsoport megfelelő védelemmel rendelkezett az elnöki testőrség által használt kis kaliberű géppisztolyokkal szemben.
Összefoglalás, források.
A támadó orosz erők oldalán egyedül a megleptés állt. Sem fegyverzetben, sem létszámban nem dominálták a védőket, akik ugyan nem voltak teljes készültségben, de számítottak egy lehetséges támadásra.
Én hiányoltam illetve nem találtam megfelelő információkat az irányításra vonatkozóan. Nekem az körvonalazódott, mintha mindenki próbálta volna tartani magát a tervhez, még a rögtön bekövetkező zűrzavarban is, de nem volt egy felettes csoport aki az irányításért és az alegységek közötti koordinációért felelt volna. Számításba kell venni, hogy a támadás idején már sötét volt, és ennek fényében még érdekesebb, hogy például a rohamcsoportot támogató erők miként pontosították a tüzüket és ki jelölte ki számukra a célpontokat.
A sötétség mellett tovább bonyolította a helyzetet, hogy a szovjet erők nem a saját egyenruhájukat viselték, hanem a leírások szerint az afgán hadseregét vagy kevert sportruházatot. Az azonosításra a felkarra felkötött élénkszínű kendők szolgálhattak, és a szintén több helyen említett erős orosz káromkodás, de egy ilyen kaotikus helyzetben ez édeskevés.
A kommunikáció hiánya, az ellenség sokkal jobb védelmi pozíciói ellenére a roham csoport gőzhenger módjára feljutott a palotáig, akik túlélték a védők és a támogató csapatok illetve légvédelmi páncélosok tüzét, azok pedig bejutottak és elfoglalták azt.
A forrásokban sok ellentmondást találtam a szemben álló felekről és a támadás tényleges menetéről. Főként számokban és a tényleges mozzanatokban tértek el, egynéhány visszaemlékezésnél pedig olyan érzésem volt, mintha egy Sven Hassel regényt olvasnék. Ennek ellenére törekedtem arra, hogy egy olyan végleges verziót állítsak össze amit több helyről összeszedett információ is megerősít, vagy legalább nem mond ellent neki.
Forrás:
https://timenote.info/en/events/Operation-Storm-333
http://alan73.blogspot.com/2009/02/afghan-role-of-muslim-battalions.html
https://equipment.fandom.com/wiki/PSH-77
https://alchetron.com/Operation-Storm-333
https://www.marxist.pk/wp-content/uploads/2012/04/Noor-Muhammad-Taraki.jpg
http://news.bbc.co.uk/2/hi/europe/8428701.stm
Utolsó kommentek