A szovjet majd orosz különleges alakulatok számára egész sor lövedékálló sisakot rendszeresítettek, amelyek közül talán az STSh-81-es volt a legszokatlanabb kialakítású.
A sisak teljesen befedi a fejet, tehát védi a tarkót és a füleket is. Több huzatot is készítettek hozzá az évek során, ezeket külön lehet ráhúzni, sőt több féle zöldes színárnyalatban is készítették az alap huzatot, bár ez szerintem nélkülözött minden tudatosságot.
A szíjazata már már bántóan egyszerű. Két heveder fut végig a sisakon, amik a két pontos állszíjban végződnek. Ezt a baloldalon lehet állítani, de ettől függetlenül nem a legstabilabb megoldás.
A sisak érdekessége, hogy nem egyetlen héjból áll össze, hanem adott egy párnázott sisakhuzat, amibe a titán lapokat lehet beilleszteni. A belső része megfelelően párnázott, bár a kialakítása miatt jobban korlátozza a hallást, mint egy hagyományos rohamsisak.
A sisakhuzat méretét elméletileg a felül végig futó fűzőkkel lehet állítani, mivel kizárólag egy méretben készült. Itt lehet hozzáférni a titán lapokhoz is.
Ahogy látható a három darab titán lap nem alkot egy egészet. Szerintem ez kifejezetten zavaró is, mivel a két oldalsó lap bizony eltud csúszni.
A maga 2.3 kg-os súlyával nem éppen a könnyebb sisakok közé tartozik, de a későbbi fejlesztett változat már 3.3 kg-ot nyomott, mivel az már acélból készült.
Az orosz besorolás szerint a védő képessége a GOST 2-es kategóriába esik, tehát a makarov, tokarev pisztolyok lövedékei ellen nyújt védelmet. Ez azért meglepett, ennél magasabb védelmi fokozatra számítottam.
Alapvetően nehéz, nagyobb felületen nyújt védelmet mint egy akkori orosz fém sisak, viszont a viselése sokkal kényelmetlenebb a mozgó lemezek okán.
Mindezek ellenére még a 2000-es években is lehetett látni a különleges rendőri és katonai erők tagjain. Napjainkban már csak kiképzések alkalmával keseríti meg a viselői életét.
A sisakért köszönet COFI-nak és Máténak!
Utolsó kommentek