A népviseleti eredetű barett (barettsapka) évszázadok óta ismert fejfedő – reneszánsz festményeken találkozhatunk vele például – rendszeresített katonai fejfedőként az I. világháború után vált népszerűvé és igazából a XX. század közepétől terjedt el szélesebb körben és színválasztékban. Bár – mint e blog hasábjain is gyakran szóba került – a barett „tábori” (harci) fejfedőként szóba sem jöhet, hiszen a sapka fogalmával szemben támasztott követelményeknek (fej védelme, szem árnyékolása, fül védelme stb.) egyáltalán nem felel meg, szolgálati fejfedőként viszont annál praktikusabb, könnyen rejthető, kis helyet foglal és legfőképpen: divatosan néz ki. Egyes ortodox utilitárius olvasóink most szívükhöz kaphatnak, hogy „de hát ez nem lehet indok egy ilyen furcsa fejfedő használatára”, a történelem mégis azt mutatja, hogy lehet. A barett mindezen hiányosságai, alkalmatlansága ellenére hódította meg a világ hadseregeit s vált az elit tudat és a közösségi összetartozás megjelenítőjévé. Ezért hiba lenne pusztán gyakorlati alapon egy kézlegyintéssel elintézni és lehetőleg kiiktatni a katonai ruhatárból, hiszen a katonáknak igénye van erre a „szép színes, csinos” fejfedőre. A Magyar Honvédségnél keresve sem találhatnánk alkalmasabb „terepet” e gondolat bemutatására, hiszen 1975-ös hivatalos megjelenése óta a barett-viselés folyamatosan terjed, jóllehet a teljes körű hivatalos bevezetése még ennyi év után is várat magára.

A Magyar Néphadsereg  katonáinak fejére a barettsapka „elit” megkülönböztető jelként került: a felderítők/ ejtőernyősök számára az 1970-es díszszemle alkalmával akartak barettsapkát bevezetni (lábjegyzet: magángyűjteményben található egy 1960-as évek második felére datálható fotó, ahol ejtőernyősök már barettet viselnek, úgy tűnik tehát az ötlet régebbre nyúlt vissza, mint gondoltuk): kimenő és díszruházathoz vöröset, hadi- gyakorló ruhához a gyakorlóruha anyagából készült zöldet. A tervezőket feltehetően a Német Nemzeti Néphadsereg ejtőernyőseinek fejfedője ihlette meg - ők narancsszínűt és szürkét hordtak. Az ötletet azonban végül elvetették és csak az 1975-ös díszszemlén debütált az egységesen zöld ejtőernyős barett, melynek viselését ekkor köznapi/kimenő ruházathoz még nem engedélyezték.  A zöld barettsapka messzemenőkig beváltotta a hozzáfűzött elvárásokat, a katonák körében elfogadott és népszerű fejfedővé vált, így került sor harmadikként, 1987-ben a sötétkék barett bevezetésére a hadihajós állomány számára. Másodikként a honvéd kollégisták kaptak zöld barettet, 1982-ben, valószínűleg azért, hogy ezzel is ösztönözzék a fiatalokat a katonai pályára. 1970-es évekbeli fotókon feltűnnek álcrauha-anyagból varrt ejtőernyős barettek is, de ezek „saját kezdeményezésű”, nem hivatalos fejfedők voltak.

Az igazi áttörés azonban a rendszerváltozás utáni Magyar Honvédségben következett be, gombamód szaporodni kezdtek a barettek: 1993-tól a páncélosok fekete, 1996-tól a műszakiak zöld sapkát kaptak, 2000-ben szóba került a barettsapka általános fejfedőként történő bevezetése, azonban ebből sem lett semmi. Ebből a korszakból származik a fegyvernemi jelzésekre alapozott hímzett barettjelvények ötlete, melyeket párhuzamosan használnak más típusokkal napjainkban is.  A negatív döntés ellenére a barett „karrierje” nem állt meg: a 2000-es években skarlátvörös barettet kaptak a tüzérek, légvédelmi tüzérek majd a katonai rendészek. Rövid ideig – kísérleti jelleggel – barna barettsapkát viseltek a Különleges Díszelgő Csoport katonái. Ugyancsak rövid ideig zöld barettsapkát viseltek az egészségügyi katonák misszióban és idehaza is.

A hivatalosan rendszeresített barettsapkák mellett ugyancsak a 2000-es években terjedtek el a nem-hivatalosan viselt változatok, elsősorban a hallgatói állomány körében (tüzérek: skarlátvörös, felderítők: fűzöld, híradók: sötétkék stb.), jelezve ezzel a leendő tisztek igényét és pozitív hozzáállását a kérdésben. Jóllehet ezeket hivatalosan nem rendszeresítették, azóta is folyamatosan használatban vannak.

A barettek „fazonváltására” is sor került 1993 után. Addig – a szovjet minta szerinti – 4 darabból összevarrt, nagyobb átmérőjű baretteket használták, attól kezdve az egy darabból készített kisebb formát rendszeresítették. Ennek előzménye az volt, hogy a „military shopok” megjelenésével a katonák saját pénzükön beszerzett német, osztrák, francia baretteket kezdtek el viselni, mert azok divatosabban néztek ki, mint a régi, „szovjet” típusú darabok.

A nemzetközi katonai divathoz történő alkalmazkodás igényét mutatja, hogy - illogikus módon - a külszolgálatot teljesítő lövészkatonák számára rendszeresítették ugyan a lövész jelvényes fűzöld barettsapkát, de elvileg ez csak a missziókban viselhető. Óhatatlanul fölmerül a kérdés, hogy ami külföldön jó, az itthon miért nem? A missziókból hazatérő állomány, amennyiben lehetősége nyílik rá, természetesen hazai területen is tovább hordja „missziós” fejfedőjét.

Az elmúlt évek tapasztalatai és az alulról jövő kezdeményezések elgondolkodtathatnák a katonai vezetést a barett – szolgálati sapkaként – történő bevezetését a MH teljes állománya számára. Az elmúlt években pl. az Altiszti Akadémia, az Előretolt Repülésirányító Csoport, legutóbb pedig a 2KRE jelentkezett saját barettsapkáért. Természetesen mondhatja bárki, hogy nem pont a barett a MH legfontosabb öltözeti problémája, azonban nem szabad elfeledkeznünk az ilyesfajta „újítások” moráljavító hatásáról. Az amúgy is zajló egyenruha-csere keretében pedig ezen a téren is érdemes lenne döntést hozni – ha már úgyis hordják a katonák, legalább szabályosan és ne össze-vissza tegyék.

Az 1970-ben tervezett – de végül meg nem valósult – vörös ejtőernyős barettet bemutató viseleti rajz, a barettsapka rekonstrukciója illetve az eredeti – kísérleti – sapkajelvény.

Az 1975 M ejtőernyős barett jelvénye (aranyhímzésű, tiszti változat). Az ovális háttér csak később került a jelvény alá.

A zöld barett debütálása az 1975-ös díszszemlén.

Kifordítható (zöld/tereptarka) kísérleti barett. Feltehetően a csehszlovák ejtőernyősök hasonló (kifordíthat) fejfedője inspirálta – végül nem került bevezetésre.

Az ejtőernyős barettjelvény nem hivatalos, „alacsony láthatóságú” változata

Misszióban viselt egészségügyi barett

Tüzér és légvédelmi tüzér barettsapkák

Harckocsizó barettsapkák rendszeresítésre javasolt, hivatalos és nem hivatalos jelvényekkel

Klapka Gépesített Dandár harckocsi-zászlóaljának (nem hivatalos) barettjelvénye – 2000-es évek

Nem rendszeresített „aknakutató” barettjelvény, az 1HTHE tűzszerészei viselik (zöld sapkán)

MH 88. zászlóalj nem hivatalos jelvénye és viselése zöld sapkán. Az elöl álló katonanő fején a régebbi (szintén nem hivatalos) hímzett jelvény látható.

ERICS (Előretolt Repülésirányító Csoport) nem hivatalos sapkajelvénye

Bercsényis” fém barettjelvény érdekes viselése – a hímzett (hivatalos) sapkajelvényre rátűzve

A 2KRE által rendszeresítésre javasolt homokszínű barettsapkája, az ezred jelvényével

A szövegért és a képekért köszönet joni firponak!