Az M-700-as egy lassan több mint ötven éves konstrukció, amit még napjainkban is fejlesztenek, ennek köszönhetően kiállta az évek próbáját, és az újabb változatait egyáltalán nem lehet elavultnak nevezni. 

Na most igazából egy egész egyszerű, forgó-tolózáras konstrukció, bár nem szedtem szét. Áll egy kompozit tokból, ami egész konkrétan kevlárból, szénszálból és alumíniumból készül, illetve egy precíziós csőből. A tok amellett, hogy stílusos matt is, annak minden előnyével. 

Ami először szemet szúrt, az az igényes kialakítás. Ehhez nincs mit hozzáfűzni, de ezt egy SVD, Szép és néhány cseh puska után mondom. A fegyveren a gyári csövet kicserélték, a tokhoz ahogy látható nem nyúltak.

Az amerikai fegyveres erőknél M24 és M40 típusjelzéssel rendszeresítették, "long action" és "short action" változatokban. A folyamatos fejlesztések hatására a Tengerészgyalogságnál már az M40 A5-ös változatot használják. 

Többféle kaliberben készítik, a képeken látható verzió .308-as winchester, illetve szinte minden cserélhető rajta, a csőtől kezdve, pofadékon át, a sütése, tárkapacitása és természetesen maga a tok is. 

Ami még említést érdemel, az a fegyveren lévő optika, ami természetesen drágább volt mint maga a puska. Finoman szólva nem egy PSO. Innentől fogva a jó minőségű technika adott, már csak pár tízezer lövés, és akár mesterlövészek is lehetünk.

A sütése kellemes volt, a használata bal kezesként kicsit körülményes, de ez minden forgó tolózáras puskánál így van sajnos. Igényes, letisztult a kialakítása, nagyon nincs mit elrontani rajta. 

Az alapváltozat mellett szerencsém volt kipróbálni a .223-as kaliberű változatot, vagy 5.56-os ha így jobban tetszik. Nyilvánvalóan "jobban uralható", bár ez szerintem inkább a félautomata kivitelű puskáknál lényeges szempont. 

A kisebb méretű lőszer mellett, a cső kialakítása is szerepet játszhatott az uralhatóságban, ugyanis ez sem gyári cső, és nekem meglepő módon, a végén csőszájfék található. 

A másik érdekessége, a szemmel láthatóan eltérő tokozástól eltekintve, az a szintén nem gyári sütése. Ehhez a többivel összehasonlítva elég volt csak hozzáérni, és a lövés kiváltása azonnal megtörtént. Ezt egy kicsit veszélyesnek éreztem, de biztos megvan a maga előnye.

A nagyobb kaliberű M-700-as jobban tetszett, mint a kisebb változata. A kisebb viszont érdekesebb volt, és uralhatóbb, de a sütése nagyon furcsa volt számomra.

Fotó: Giricz Máté 

A puskákért köszönet Recon-nak és Kornélnak!