Svájci rokonaimnál tett látogatásom során eljutottam egy magán-hadtörténeti múzeumba, amely Luzern városában található. Az intézményt tulajdonképpen egy családi magángyűjtemény képezi, amely svájci haderő történetét mutatja be a 20. század elejétől napjainkig.
A múzeum része egy military-témájú étterem, itt a felszolgált ételek mellett néhány olyan csomagolt élelmiszer is megvásárolható, amelyet a svájci hadseregben fogyasztanak a katonák.
A 400 grammos főétel konzervet nem vállaltam be (utólag már egy kicsit bánom), de kekszet, sajtot és csokit vettem, szóval most egy svájci tábori uzsonna/tízórai bemutatását olvashatjátok.
A sajt küllemre erősen hasonlít a Mackósajthoz, mi több az íze is meglepően hasonló, bár némileg erőteljesebbnek mondanám. Állagra valamivel tömörebb, de még lágy, kenni is lehet, bár kissé nehezen (eléggé ragad a késre).
A csomagolás ugyancsak a már emlegetett hazai terméket idézi: kerek, két részes papírdoboz, amelyet egy leragasztott papírcsík fog össze és egy zsineg segítségével lehet felbontani.
Belül nyitószalagos alufólia borítás rejti a sajtot magát. Egy darabból áll az egész, nincs felosztva kisebb szeletekre, összesen 50 gramm dobozonként.
A sajt a Gerber márkanevet viseli, a svájci Emmi tejipari cégcsoport egyik gyártmánya, a kereskedelmi forgalomban hasonló dobozos sajtokkal és fondü keverékekkel lehet találkozni ilyen néven.
A keksz ezüstös színű papírcsomagolásban van, belül némi hullámpapír védi a külső hatásoktól a beltartalmat. Kívül négy nyelven (német, francia, olasz és romans) olvasható az összetétel, valamint az, hogy a termék kereskedelmi forgalomba nem hozható.
A gyártó a Kambly, amely főleg kekszeket és más rágcsálnivalókat készít, Svájcban szinte minden élelmiszerboltban megtalálható a márka. A keksz ropogós, de nem kemény, könnyen el lehet rágni, ennek megfelelően morzsálódik is.
Az íze eléggé semleges, igazából se sósnak, se édesnek nem nevezném. Gondolom ez nem véletlen, valószínűleg azért ilyen, hogy kenyér helyett is lehessen fogyasztani.
A sajtot rákentem, együtt fogyasztva eléggé ízletes. Amúgy a keksz magában is meglehetősen laktató. A csomag 12 kekszet tartalmaz, súlya összesen 100 gramm.
A csokoládé csomagolása kívülről papír, rajta négy nyelvű felirattal. Az alap élelmiszerinformációk mellett megtudhatjuk belőle, hogy a termék kukoricapelyhet és kólakivonatot tartalmaz, továbbá azt is, hogy UTZ minősítésű gazdálkodásban készült, illetve itt is megtalálható a forgalomba hozást tiltó szöveg.
A „lényeget” légmentesen lezárt fehér fóliaborítás óvja. A felirat szerint egy adag (50 gramm) csoki van benne. A gyártó a Stella Bernrain, régi svájci édességgyártó, a boltokban különféle táblás csokoládékat lehet kapni tőlük.
A csoki jó minőségű, „kellemesen” édes, a benne lévő kukoricapehely miatt kissé ropogós. Nagyon finom, egyetlen hátrányként azt tudnám felróni, hogy elszopogatni nem lehet, mert a kukoricapehely darabkák karcolják az ember szájpadlását.
Összefoglalva: mindhárom „fogás” jó minőségű, kellemetlen mellékízektől mentes, sőt kimondottan ízletesnek mondható. Én hosszabb ideig is gond nélkül fogyasztanám.
A képekért és a leírásért köszönet Bálint Ferencnek!
Romans nyelv: Rétoromán nyelvjáráscsoport, mely regionálisan hivatalos nyelv Grisons katonban.
UTZ tanúsítvány: "A tanúsítvánnyal rendelkező kakaó minőségének biztosítása érdekében rendszeresen független szakértők ellenőrzik a kakaótermesztőket és ültetvényeiket." - www.manner.at
Utolsó kommentek