A hevederes adagolású géppuskáknál, már elég régóta létezik a széteső töltényheveder is. Pontosan nem tudom melyik fegyvernél alkalmazták legelőszőr, de az M2-es nehéz géppuskánál is már ezt alkalmazták, aminek lassan száz éve.
Maga a heveder elég egyszerű, egész konkrétan három félkör alakú karomból áll, amiket a lőszerek fognak össze. A zárszerkezet még az elsütés előtt kirántja a lőszert a hevederből, ekkor az üresen maradó hevedertag kivetésere kerül, majd az elsütés után az üres hüvely is.
A széteső heveder előnye, hogy ötven ellőtt lőszer után sem fog az üres heveder a géppuska baloldalán lógni, és akadályozni a mozgásban. Illetve ezt gép tölti, tehát nem kell a katonának egyesével bedugdosnia a lőszereket.
Hátránya viszont, hogy nem lehet az „ömlesztett” lőszert behevederezni, és betölteni a géppuskába. Ezt az M-249-nél úgy oldották meg, hogy a golyószóró képes használni a STANAG tárakat. Szóval abból lehet etetni.
Érdekes kérdés lehet még a logisztika, mivel ugye külön kell karabélyhoz lőszert és tárat, illetve géppuskához behevederezett lőszert biztosítani. De legjobb tudomásom szerint ez még nem okozott olyan hatalmas hátrányt.
Manapság elég sok ország könnyű, közepes és nehéz géppuskája használja a széteső hevedert. Az egyben maradó heveder másik előnye viszont, hogy ezt nálunk például összeszedetik, így itthon nem jellemző az a mocsok, ami egyes külföldi gyakorló tereken tetten érhető az eldobált műanyag rakaszok és egyben vagy külön lévő hevederek által.
Az utolsó 100 komment: