Chester Nez egy amerikai őslakos a Navaho törzsből, aki a Második Világháború során több fontosabb Csendes óceáni ütközetben is részt vett. Továbbá fontos szerepet játszott a Tengerészgyalogság feltörhetetlennek titulált kódjának kidolgozásában.

A navaho kód kidolgozása mellett, további két tulajdonsága miatt döntöttem úgy, hogy érdemes írni az úriemberről. Ugyanis a hozzáállása és a gondolkodása is példa értékű mind az akkori mind a mai korban.

Nez úr Arizona és Utah határán látta meg a napvilágot valamikor az 1920-as években, a családja földjén. A navaho indiánok főleg mezőgazdasággal és állat tartással foglalkoznak, tehát nem azok a vérengzős-skalpolós fajták.

A Tengerészgyalogsághoz 1942-ben, 18 éves korában lépett be. Ekkortájt arra kerestek megoldást, hogy miként lehetne egy új, biztonságos és gyors kódot alkotni. Ehhez indiánokat kerestek, méghozzá a legnagyobb törzsből, akik folyékonyan beszélik népük nyelvét.
A navaho újoncoknak kész kultúrális sokk volt a fehér ember világa, és még inkább a kiképző központ világa. A szemükbe néztek, arcukba hajoltak, mutogattak és kiabáltak velük, amely gesztusok alapvetően hiányoznak és kerülendőek a navaho kultúrában.

Első körben 29 navaho indiánt toboroztak, akik az alapkiképzés után egy új, egyedi kód nyelv megalkotásán dolgoztak. A kódot tulajdonképpen kettős biztosítás védte.

Egy részről a navaho nyelvet kevesen ismerték, és kevesen is kutatták. Létezett ugyan 1-2 könyv illetve tanulmány kifejezetten a navaho nyelvtant és szavakat vizsgálva, de ezek nem forogtak köz kézen.

Maga a nyelv nagyon nehéz. Konkrétan leírva két megeggyező szó, kiejtve teljesen mást jelenthet, ugyanis számít a szótagok-betűk hangsúlya. Ezt pedig csak az tudja elsajátítani, aki több éven keresztül tartózkodik az adott közegben.

Mivel nem csak a szavak különböznek, de az egész nyelv a navaho életfelfogásra épül, ezért nagyon nehéz volt bizonyos kifejezéseket lefordítani angolról-navahora. Nem beszélve a haditechnikai kifejezésekről, amik gyakorlatilag nem is léteztek.
A kódot teljes titoktartás mellett kezdték el kidolgozni. Gyakorlatilag reggel bezárták őket egy különálló, őrzött épületbe, ahonnan este engedték ki őket. A jegyzeteiket pedig széfben őrizték.

Az eredeti 29 kódfejtő egyébként további három fővel egészült ki. Őket sajnos utólag nem ismerték el hivatalosan, de Chester Nez sokat említi őket és általában a legtöbb interjújában felhívja rájuk a figyelmet.

A kód védelmének második vonala az volt, hogy még navaho nyelven is kód szavakban beszéltek. Tehát például a tábornokokat csillagonként különböztették meg, a hajókat pedig vizi állatok után nevezték el.

A Tengerészgyalogságnál használt korábbi kód, az enigmához hasonlóan egy kódoló berendezést igényelt. Tehát a leadni kívánt szöveget ennek segítségével kódolták, majd elküldték és a túloldalon újra dekódolták a szöveget. Ez a módszer egy rövidebb szöveg esetén is legalább 1 órán át eltarthatott, míg hosszabb üzenet esetén ez növekedett.

Nem beszélve arról az apró de nem elhanyagolható tényről, hogy a japánok sikerrel fejtették meg ezeket az üzeneteket, és sikerrel tudták azokat a saját javukra fordítani.

Eleinte a híradó tisztek nem akartak egy őslakos indiánok által készített kódot használni. Ebbe inkább sovinizmus és a büszkeség játszott szerepet, mint a rasszizmus.

Miután gyakorlatok során bizonyították, hogy egy korábban egy órán át kódolt majd dekódolt üzenetet egy indián kódbeszélő páros körülbelül két perc alatt dolgoz fel, nem tiltakoztak többé.

Gyakorlatilag két lábon járó rejtjelező gépek voltak. Megkapták az angol üzenetet, amit magukban lefordítottak a kód nyelv alapján navahora, és ezt adták le.
Általában a második-harmadik hullámban szálltak partra, és párokban dolgoztak. Az egyiknél csak a fejhalgató volt, ő adta le az üzeneteket, míg a másik szorgalmasan kurblizta a rádiót.

Nem ritkán 24 órában adták le az üzeneteket, végsőkig hajszolva testüket és agyukat is. Lévén elég fárasztó tud lenni a fordítás, majd egy-egy üzenet leadása. Hát még ha közben lőnek ránk és mindezt egy homokba ásott gödörben kell kivitelezni, vagy fedezéket váltogatva.

A kezdeti 29, plusz három, kódbeszélőből két fő kivételével mindenkit azonnal bevetettek. A hátra maradottak a következő osztályok kiképzését végezték. Később egyébként ők is kikerültek a frontra.
A háború alatt több száz (420) kódbeszélőt képeztek ki. A kódot pedig több alkalommal fejlesztették tovább, ahogy a gyakorlati igények felmerültek. Ezáltal szintén több száz új szót és kifejezést alkottak meg navaho nyelven.

Szigorúan tilos volt a kódról beszélniük, vagy csak megemlíteni, hogy rádiósként dolgoztak. A társaiknak pedig szintén szigorúan tilos volt indiánként vagy bármi erre utaló szóval illetni őket.

Az idegen nyelv egy esetben okozott riadalmat az amerikai rádiósok körében, egy hazai gyakorlat alatt, amikor is azt hitték japán rádió adásokat hallanak, és emiatt riadó készültségbe helyezték a keleti parton elhelyezkedő amerikai egységeket.

Más alkalommal pedig egyszerűen álruhás japán katonának nézték a kódbeszélőket, és kivégzéssel fenyegetőzve ejtették “foglyul” őket. Talán ettől féltek leginkább.

Mivel nem mesélhették el mekkora szerepet játszottak a harcok alakulásában, ezért 1968-ig gyakorlatilag semmilyen elismerésben nem részesültek.

A kódot a japánoknak nem sikerült feltörniük. Bár az alkalmazott nyelvet sikerült azonosítaniuk, egy korábbi követségi alkalmazott ismert rá, de nem tudták lefordítani. A harcok alatt egy kódbeszélő sem esett fogságba.
Amellett, hogy Chester Nez részt vett a kód megalkotásában és használatban, rendkívüli ember is. Nem csak navahoként élt, de átvette a Tengerészgyalogság jelszavát: örök hűség.

Büszke a szolgálati múltjára és, hogy Tengerészgyalogosként harcolt. A díszegyenruhájában vezette oltár elé feleségét, és még napjainkban is büszkén viseli az EGA-t vagy USMC-s ruhadarabokat.

Szeretett volna a hazájának segíteni és megvédeni azt, ezért is jelentkezett. Még inkább örömére szolgált, hogy a saját kultúráját felhasználva szolgálhatta a hazáját.

A “Core”-on belül sok bajtársa és barátra lelt. Könyvéből kiderül, hogy a navahok vidám emberek, szerették ugratni egymást és barátaikat. Továbbá ők is tiszteletben tartottak másokat.

Parancsnokaik és társaik főleg az átlag amerikaikból kerültek ki. A kódfejtők nagy része megmaradt legénységi beosztásban, és csak egy-két navaho vitte az őrmesteri rendfokozatig.

A csendes óceáni hadjáratot szinte pihenő és “rekreáció” nélkül küzdötte végig, mivel nem tudták nélkülözni se őt se társait. Emiatt több alkalomnál helyezték át más alakulathoz.

Kivette a részét a háborúból annak ellenére, hogy az indiánok másod rangú állampolgárok voltak és kissebbségnek számítottak. Rezervátumokban éltek főleg, és sok helyen például ki sem szolgálták őket, nem beszélve arról, hogy egészen 1948-ig nem is szavazhattak.

Bár Tengerészgyalogosként sok ilyen korlátozás alól mentesült a mindennapi életben, és a kódfejtők kivívták társaik és parancsnokaik elismerését. Nem nézték le őket, és szokásaikat sem.

És itt jön be a harmadik figyelemreméltó dolog: Nez úr élethez való hozzáállása. Mindig is navahoként próbált élni, egy kisebbség tagjaként akiket sokszor törvényileg is megkülönböztettek.

Ő ennek ellenére szolgálta a hazáját, és a nagy többséget nem ezen emberek viselkedése alapján ítélte meg. Noha tudatában volt annak is, hogy korábban a népét írtották.

Büszke a nyelvére és származására is, és kifejezetten örül neki, hogy ezek segítségével szolgálhatta a hazáját, nem is akárhogyan. A világra és az új szokásokra nyitottan élt.

Leszerelése után vissza ment tanulni, és még egy veterán foci csapatban is játszott. Nyitottságára jó példa, hogy még egy tv-ben is sugárzott, tehetségkutató műsorban is szerepelt! Pedig ez aztán főleg nem “navaho-s” dolog.
Jelenleg Új Mexikóban él az egyik fiával és annak családjával. Sajnos mindkét lábát amputálni kellett cukorbetegsége miatt, de ennek és 90 éves kora ellenére aktív maradt. Előadásokat tart és a könyvét népszerűsíti.

Bush elnök 2001-ben tüntette ki őt és másik három még élő társát a “29”-ből. Noha a titkosítást már korábban feloldották, de ekkor ismerték el őket hivatalosan is. Amerikában augusztus 14.-ét nyilvánították a kódbeszélők napjává.  

forrás: Chester Nez - Judith Schiess Avila Kódbeszélők 

http://www.navajocodetalkers.org