sunthatneversets • 6 nap
Egy hajszálon múlt, hogy Afrika országai megdöntsék az összesített aranyérem-rekordjukat a párizsi olimpián, végül azonban "csak" egy csúcsbeállítás és a játékok történetének harmadik leggazdagabb éremtermése jött össze a kontinens képviselőinek. Az elmúlt 2 hét számtalan izgalmat, örömöt, bánatot és rengeteg érdekes történetet hozott az afrikai sportolóknak. Már csak a kivételesnek számító magyar sikerek kellő értékelése szempontjából is érdemes végigfutni rajta, milyen események történtek a fekete kontinens olimpiai csapataival, hiszen hazájuk számára minden egyes érem egészen különleges jelentőséggel bír és egészen más mércével mérik is ott a medálokat, mint mifelénk.
Ahogy a tokiói olimpia utáni elemzésünkben is kitértünk rá, Afrika országai számára a sportsikerek nem csak a nehéz mindennapokba becsempészett apró örömöket jelentik, hanem a nemzeti identitás erősítésének és a történelmi kisebbségi komplexusok csökkentésének eszközei is lehetnek, Ugyanakkor az kétségtelen, hogy az elmaradott infrastruktúra és a számos gazdasági, társadalmi és környezeti probléma mellett az afrikai élsport eredményessége nyilván nem veheti fel a versenyt a világ legtehetősebb és sikerorientált sporthatalmaival. Az 1990-es évek óta megfigyelhető előrelépés is azt jelenti, hogy az érmek nagyjábol 4-5%-át tudják megszerezni az afrikai országok egy-egy olimpián és ez így volt a párizsi Játékokon is.
A mostani 39 érem ugyanakkor a kontinens harmadik legjelentősebb termése, még ha a pekingi és riói 45-ös csúcstól jelentősen el is marad, de már Tokióhoz képest is egy apró előrelépés. Még fontosabb az aranyérmek számának az elmozdulása, hiszen a 13 olimpiai győzelem rekordbeállítást jelent és bizony az utolsó napon a női maratonfutás során nagyon kevés hiányzott ahhoz, hogy megszülessen az új afrikai rekord, de a 42.2 kilométer végén egy nagy hajrában a szomáliai születésű, de holland színekben versenyző Sifan HASSAN alig 3 másodperccel előbb ért célbe, mint a versenyt talán kissé eltaktikázó etiópiaiak legjobbja, Tigist ASEFA.
Nem a női maratonfutás volt azonban az első verseny, amit az etiópok eltaktikáztak, és hosszútávú erőfölényük ellenére a hajrára hagyták a verseny eldöntését. Ez történt voltaképpen már a férfi 5000 méteren, a nők között pedig már az 1500 és a 800 méteren is, még ha utóbbiban az ifjú Tsige DUGUMA be is futott a második helyen, de a világcsúcstartó Gudaf TSEGAY bizony érem nélkül maradt. A futókörön a férfiak között is csak az új korosztályt képviselő Berihu AREGAWI tudott szerezni egy ezüstérmet egy nagy hajrával 10 ezer méteren. Így az etióp futófenomének régi hírnevét egyedül csak a férfi maratonfutásban idézte meg az utolsó előtti napon a főcímképünkön is látható Tamirat TOLA, aki 33 évesen csak egy vetélytársa sérülése miatt került be az olimpiai keretbe alig egy hónappal a megnyitó előtt, hogy aztán egy parádés futás végén az emelkedőn elszökve maga mögött tartson hosszú kilométereken át mindenkit és pályafutása legnagyobb sikereként megszerezze Etiópia egyetlen párizsi aranyérmét.
Egymás után másodszor zárt egyébként Etiópia alig 4 éremmel, pedig korábban ennek a duplája körül teljesítettek évtizedeken át.
Még kellemetlenebbül állt sokáig egy másik Afrikában olimpiai nagymenőnek számító ország, mégpedig Egyiptom, hiszen a párbajtőrvívó Mohamed EL-SAYED bravúros bronzérme után egészen az utolsó előtti napig nem akadt újabb dobogós helyezésük. Akkor viszont az ország két zászlóvívője javított a helyzeten, hiszen a Tokióban is ezüstérmet nyerő Ahmed ELGENDY nagyon magabiztos és történelmi győzelmet aratott férfi öttusában új világcsúcsot felállítva, míg a női súlyemelők 81 kg-os versenyében második lett az igazi súlyemelő családból származó Sara AHMED.
Ez a három érem is azt jelenti, hogy megfeleződött Egyiptom tokiói termése.
Különösen az egyiptomi birkózóknak fájhatott, hogy ketten is a bronzmeccsen buktak el, akárcsak a hölgyek között a nigériai Blessing OBORUDUDU, mivel pedig a 100 méteres női gátfutás világcsúcstartója, Tobi AMUSAN lemaradt a döntőről 1 század másodperccel, a tokiói bronzérmes távolugrónő, Ese BRUME pedig csak ötödik lett ezúttal, így
Nigériával az elmúlt 9 olimpia során mindössze másodszor fordult elő, hogy érem nélkül maradt.
Azt viszont mindenképpen meg kell említeni, hogy a javarészt amerikai születésű játékosokból verbuvált nigériai női kosárlabdaválogatott az első afrikai csapat lett, mely kosárlabdában eljutott a negyeddöntőig és ott is csak nagy balszerencse miatt kerültek szembe a 32 éve legyőzhetetlen amerikai válogatottal, így mindenképpen dícséret illeti a 32 évesen a torna legjobb edzőnek megválasztott Rena WAKAMA csapatát.
Ha már Etiópiával kapcsolatban felmerült a hosszútávfutás, a nagy kelet-afrikai ellenlábas, Kenya az elmúlt 5 olimpiából immár negyedszer is a legsikeresebb afrikai nemzet lett épp hosszútávfutói révén, hiszen ezalatt csak egy gerelyhajító ezüst egészítette ki Rióban a futók sikereit (Julius YEGO idén ötödik lett a gerelyvetők között). Még ha a 6 aranyérmes pekingi és riói rekordját nem is érte el,
Kenya Párizsban is megismételte a legutóbbi 4 elsőséget és 11 idei dobogós helyezéssel felül is múlta a tokiói éremhalmot.
Elsősorban a 24 éves kenyai Beatrice CHEBET teljesítménye okozott örömöt a szurkolóknak, hiszen 5 és 10 ezer méteren is első tudott lenni, így igazán hálás lehet nagymamájának, aki annak idején a Londiani nevű nyugat-kenyai városkában rábeszélte, hogy atlétának álljon és a kezdeti gyengébb eredmények ellenére se hagyjon fel vele. A párizsi 5 ezer méteren kettős kenyai siker született, hiszen Chebet mögött az a Faith KIPYEGON ért be másodikként, aki az 1500 méteres versenynek kétszeres címvédőként és világcsúcstartóként vágott neki, hogy aztán meg is nyerje az aranyérmet egymás után harmadszor is. A férfiak között is akadt aranyérmes kenyai futó, hiszen 800 méteren az alig 20 esztendős Emmanuel WANYONYI diadalmaskodott az algériai favoritot, Djamel SEDJATIT is megelőzve, így zsinórban ötödször is kenyai nyerte ezt a számot. A férfi 5 ezer bealvása végül a címvédő norvég Ingebrigtsen mögött Ronald KWEMOI kissé gyötrelmes pályáján hozott egy talán már nem is várt ezüstérmet, miközben akadt 5 bronzérem is az országnak. A martonfutásban a nők között az egyik favorit, Hellen OBIRI, a férfiak között pedig Benson KIPRUTO végzett a dobogó harmadik fokán, a 3 ezer méteres akadályfutásban pedig a nőknél Faith CHEROTICH, a férfiaknál Abraham KIBIWOT, de még 800 méteres női síkfuásban is odaért az érmesek közé Mary MORAA.
A kontinens olimpiai éllovasai közül a legsokoldalúbb Dél-Afrika is javított a tokiói gyenge teljesítményén és 3 helyett most 6 érmet szerzett.
Az ország becsületét Tokióban is Tatjana Schoenmaker védte meg leginkább, és ahogy akkor, most is 1 arany- és 1 ezüstérmet szerzett, esküvője után immár Tatjana SMITH néven, csak ezúttal épp fordítva: 100 méteres mellúszásban győzött és 200 méteren lett a második. Javított Dél-Afrika hetesrögbi válogatottja is, hiszen 2016 után ismét bronzérmet nyert, pedig a csoportjából csak nehezen jutott tovább, de aztán a negyeddöntőben az új-zélandiak, majd a bronzmeccsen az ausztrálok ellen is diadalmaskodott némileg váratlanul a csapatkapitány, Selvyn DAVIDS vezérletével. Még ennél is nagyobb szenzációt jelentett Alan HATHERLEY bronzérme a férfi hegyikerékpárosok versenyében, hiszen nem csak az első afrikai, hanem az első nem európai biciklista lett, aki ebben a szakágban dobogóra állhatott.
A hab a dél-afrikai tortán aztán az atlétika versenyeken jött el, hiszen női gerelyhajításban a favoritok betlizése miatt ezüstérmet szerzett Jo-Ane VAN DYK, akinek korábban egy vb 10. hely volt a legjobb eredménye. Ráadásul végre érmet tudott nyerni a 4x100-as férfi váltó is, mely az amerikaiak elrontott váltását is kihasználva végül a második helyen ért célba a kanadaiak mögött. Ez különösen a már 30 esztendős Akani SIMBINE pályájának megkoronázása szempontjából volt fontos, hiszen ő 100 méteren egyetlen századdal maradt le a dobogóról, de Tokióban is negyedik lett alig 4 század másodperc hátránnyal a harmadik helyezett mögött, Rióban pedig 3 század hiányzott neki a hőn áhított medálhoz. Közben a legutóbbi játékokon a favoritok közé tartozó váltóval is drámai módon maradt le a döntőről egy elejtett váltóbot miatt, de most három nagyon fiatal csapattárssal sikerült neki végre egy olimpiai érmet akasztani a vitrinjébe.
A észék-afrikai magreb országoknak is egész jól sikerült az idei olimpia. Legutóbb például Algéria szégyenszemre érem nélkül maradt, de korábban is csak egyszer fordult elő az országgal, hogy 2 aranyérmet szerezzen (2000-ben), mint most és a párizsi három érmüknél sem adódott több még soha. A 800 méteres síkfutás nagy favoritja, Djamel SEDJATI ugyan váratlanul "csak" bronzérmet szerzett, miközben most pedig épp ellene felhozott dopping-vádak miatt folyik vizsgálat. Még nagyobb botrány kerekedett a bokszolónők 66 kg-os versenyében diadalmaskodó Imane KHELIF körül, melynek kitárgyalása túlmegy ezen írás keretein (megtették már úgyis kismillió helyen kérve-kéretlen), így ugorjunk is a másik algériai aranyérmet szállító Kaylia NEMOUR bravúrjára, hiszen
a franciaországi születésű 17 éves sportolónő felemás korláton Afrika első érmét szerezte tornában, és rögtön a legfényesebbiket.
Labdarúgásban is először szerzett érmet észak-afrikai ország, nevezetesen a facebook oldalunkon is többször megénekelt Marokkó - mégpedig épp Egyiptomot 6-0-ra legázolva a bronzmeccsen. Az országra jártak ugyan szebb idők is, az elmúlt 3 olimpián csak 1-1 érem jutott a marokkóiaknak, így a mostani 2 már jónak számít, hiszen a Fez óvárosának egyik szegényes negyedéből származó Soufiane EL-BEKKALI megvédte címét a 3000 méteres akadályfutásban. Ezzel együtt is inkább a csalódottság jellemzi az ország sporvezetését, mely szeretné feljavítani a futball melett a többi sporteredményt is, így a korábban még sikersportágnak számító ökölvívók szövetségének elnöksége például már le is mondott.
Régebben alig akadt érme az olimpiákon a magreb szomszédainál valamivel kisebb méretű Tunéziának, az utóbbi másfél évtizedben azonban megváltozott a helyzet. Összesen 18 érmükből ugyanis 11-et az elmúlt 4 olimpián nyerték meg a tunéziai sportolók és most is megismételték a rekordot jelentő 3 medájukat, melyek között ismét akadt a legfényesebből is. A Tokióban még váratlanul diadalmaskodó, azóta világbajnoki címet is szerző úszó, Ahmed HAFNAOUI ugyan sérülés miatt kénytelen volt kihagyni a versenyeket, de a kardozó Fares FERJANI egészen az ezüstéremig menetelt (amit a magyar szurkolók is megsinylettek), így az ország első vívóérmét gyűjtötte be. A tekvandó pedig lassan sikersportággá válik Tunézia számára, hiszen a legutóbb döntős Mohamed JENDOUBI most bronzérmet ünnepelhetett, míg a nem kevésbé nyurga és lassan pályafutása végéhez közeledő Firas KATOUSSI élete legnagyobb sikereként megnyerte a 80 kg-os férfiak aranyérmét.
A tekvandó azonban nem csak a tunéziaiak számára vált kedvelt sporttá, hiszen a Játékok programjába való bekerülés óta mindig volt legalább egy érmes a kontinensről, de Rióban például 5 is. Akkor született meg az első afrikai aranyérem is tekvandóban, mégpedig az elefántcsontparti Cheick CISSÉ révén, aki Párizsban immár 30 esztendősen ismét csak nagy csatában maradt le a döntőről, de a bronzérmet végül elhódította és így is hatalmas ünneplést rendezett, hiszen Elefántcsontpart számára ez mindössze az ötödik érem volt az olimpiák történetében. Ebből egyébként 4 is tekvandóban született, hiszen a hölgyek között Ruth GBAGBI is begyűjtött korábban 2 bronzérmet, most azonban MÁRTON Viviána idejekorán megállította.
Történelmet írt Botswana olimpiai csapat is Párizsban, hiszen az ország történetének első aranyérmét nyerte meg a 200 méteres síkfutásban az amerikai sztárok előtt diadalmaskodó 21 esztendős Letsile TEBOGO.
Facebook oldalunkon már róla és az őt egyedül felnevelő édesanyja májusi haláláról is megemlékeztünk külön posztban, azt viszont akkor még nem tudtuk, hogy később a 4x400-as férfi váltó tagjaként rögtön megnyeri hazája mindössze negyedik olimpiai érmét is nagy hajrában alig egyetlen tizedmásodperccel elmaradva az Egyesült Államoktól. Ebből a váltóból egyébként Bayapo NDORI már a tokiók bronzérmes kvartettnek is tagja volt, miközben a most mellé kerülő ifjoncok jelezték, hogy új futóhatalom van kialakulóban a kontinensen.
Ha pedig már új futónemzet, az idei olimpián Zambia is történelmet írt és feliratkozott az érmet szerző országok listájára, miután a 21 éves Muzala SAMUKONGA a férfi 400 méteren megcsípte a dobogó harmadik fokát. Ugyanígy hazája, a Zöld-foki Köztársaság olimpiai történetének első érmét szállította a férfi ökölvívók pehelysúlyú versenyében bronzot nyerő Daniel DE PINA, akit csak a későbbi győztes üzbég Hasanboy DUSMATOV tudott megállítani. A fura frizurája miatt "Miki egér bokszolónak" is nevezett DE PINA egy portugáliai egyesületben eddz és olyannyira amatőr, hogy ácsként is dolgozik a sportolás mellett.
Nála profibb körlmények között készülnek Uganda futói, akik ugyan a tokió 4 érmes termésnek most csak a felét gyűjtötték be, mégsem sorolnánk őket a csalódás közé, hiszen korábban ilyen is ritkán fordult elő az ország képviselőivel, ráadásul Párizsban meg is született az ország történetének 5. aranyérme. Ezt a sikert a 28 éves Joshua CHEPTEGEI szolgáltatta a férfiak 10 ezer méteres versenyében, ahol Tokióban még csak második lett (akkor 5 ezer méteren diadalmaskodott), azóta viszont teljesen átállt erre a távra és 4 világbajnoki cím után tette fel a koronát pályafutására. A hölgyek között a 3000 méteres akadályfutásban az utolsó métereken csúszott második helyre a címévdő és amúgy végig vezető Peruth CHEMUTAI, aki így nem is volt felhőtlenül boldog a bahreini Winfred YAVI mögött neki jutó ezüstéremmel.
A 3000 méteres akadályfutásban diadalmaskodó futónő ugyan bahreini színekben indult, de Winfred YAVI Kenyában látta meg a napvilágot és csak 15 éves korában tért át bahreini színekre, akárcsak a 400 méteren Párizsban ezüstérmet nyerő nigériai születésű Salwa Eid NASER, aki legalább azt elmondhatja magáról, hogy édesapja bahreini és 16 éves kora óta az országban is él. Az etiópiai születésű Sifan HASSAN is 15 éves korában került Hollandiába, így már új hazája színeiben nyert Tokióban 2 arany- és egy bronzérmet, most pedig az 5 és 10 ezer méter bronzérme után maratonfutásban aranyérmet - épp a már említett etióp ASEFA előtt.
Történelmet írt a kameruni születésű, de 11 éves kora óta Angliában élő bokszoló, Cindy NGAMBA, aki a menekültcsapat első érmét szerezte a hölgyek középsúlyú küzdelmében nyert bronzérmével - miközben Kamerun 2012 óta nem örülhetett egyetlen éremnek sem.
A férfiak között is volt Párizsban afrikai születésű, de európai országnak érmet szerző futó, hiszen a szomáliföldön született Bashir ABDI 10 éves kora óta él Belgiumban, így új hazája tokiói bronzérme után most egy ezüstérmének örülhetett.
Ezek nélkül az eredmények nélkül is 24 érmet nyertek az afrikai atléták Párizsban (közülük 23-at futó számokban), míg a többi dobogós sportoló vívásban rekordot jelentő 2 érmet szerzett, a már méltatott tekvandózók 3-at, tornában és hegyi kerékpárban történelmi érem, öttusában pedig történelmi aranyérem született. Az afrikai úszók is dícséretes módon 2006 óta mindig szereznek legalább 2 érmet, az ökölvívók pedig 1948 óta csak egyetlen olyan olimpián maradtak dobogós helyezés nélkül, ahol elindultak (1976-ot bojkottálták, 2012-ben pedig nem akadt érem Londonban). A csapatsportok közül mostanában csak a labdarúgás és a hetes rögbi hoz érmeket Afrikának, mégpedig egy ideje épp minden második olimpián.
A tekvandó mellett a küzdősportok viszont visszaesőben vannak, hiszen cselgáncsban hiába nyertek 2004-ben még három érmet is az afrikai indulók, az elmúlt 20 évben egyet sem sikerült, míg birkózásban az elmúlt három olimpián ugyan mindig akadt egy-két érem, most viszont a három elbukott bronzmeccs miatt senkinek sem jött össze a siker.
Összesen 12 afrikai ország szerzett érmeket Párizsban, ami eggyel kevesebb a tokiói éremtáblán szereplők számánál,
ugyanakkor még sosem fordult korábban elő, hogy a kontinens 9 különböző országa is ünnepelhessen aranyérmet.
Folytatás négy év múlva Los Angelesben, ahol a jelenlegi állás szerint az ökölvívás ugyan kikerülhet a programból, ugyanakkor a baseball (softball), a lacrosse és a flagfoci mellett előreláthatólag olyan afrikai sikersportokban is érmeket oszthatnak majd, mint a krikett, melynek a bevezetendő 20-as változatában Dél-Afrikai idén vb-döntős volt, vagy a fallabda, melynek női világranlistáján az első 4 helyezett egyiptomi, de a férfi világranglistán is öt egyiptomi van a top 10-ben.
