Apuleius • 4 nap
Már többször terveztem egy olyan posztot, amiben a tavaly bevezetett megyei és országos napijegyet dicsőítem - például volt olyan napom, amikor három Ikarus-szal is tudtam utazni egy ezresért. Végül ez a poszt egészen mostanáig nem született meg, és a buszozgatós napok helyett egy valódi csengetés krónikáját írtam meg.
A tavalyi évzárómban azt írtam, hogy csak C56-osból maradt hiányzóm a "nagy" Volánbusztól az Ikarusokat illetően, ez azonban nem volt igaz, de legalább a mennyiséget (egy-két tucat) tökéletesen tippeltem meg akkor. Januárban összesítettem: az idei évre 17 olyan Ikarus maradt forgalomban a Volánnál, amiről még nem volt fotóm. Zömmel tényleg C56-osok, de egy C80-as és pár EAG is maradt, szépen szétszórva a déli és keleti határvidékeken (kivéve egy egri C56-ost). Hol máshol vetettem volna bele magam egy nagyobb csengetésbe, mint a Dél-Alföldön, ahol 2021-ben az 5000. Ikarus is meglett? Most viszont tömegközlekedéssel vágtam neki a túrának!
A kiváló Volán Napló és az utas.hu segítségével összegyűjtöttem a Dél-Alföldön aktív hiányzóim: Békés és Csongrád-Csanád megyékre együtt hét busz jutott, ezeken kívül orbitális szerencsével a bajai HFF-938 és a kecskeméti KNR-988 is felfűzhető lett volna a túrára. Ekkora szerencsém nem lett, a HFF a március 18-ai látogatásomkor csak Baja közvetlen környékét járta (februárban volt rá példa, hogy Szegedre küldték), a KNR-988 pedig ki sem volt adva. Ellenben az alapnak számító hét célpontom mind aktív volt, fel is tudtam fűzni őket egy túrára. Az eredeti terveim között egy biciklizős nap szerepelt, ám végül a beígért lehűlés és szél miatt maradtam a tömegközlekedésnél - már az első állomásomon, Kisteleken elkönyveltem, hogy ez jó ötlet volt, metsző hideg szél fújt és fagyott, viszont a nap már szépen sütött.
A vonatom (Napfény IC, az egyetlen feláras járat egész nap, amit igénybe vettem) mindössze 10 percet késett, így még éppen ki tudtam lőni a járathoz csatlakozó Econellt az állomás mellett. A lényeg persze nem ez volt, hanem a kotta szerint Kiskunmajsáról már úton lévő HXT-663, ami fél 10 előtt fut be Kistelekre. Jött is pontosan:
A C56-os kicsengetése után papíron igencsak ki kellett volna lépnem, hogy elérjem fél 10-kor a Kecskemét–Szeged buszjáratot, ám a Volvo 9700-as laza 17 perc késésben volt éppen, így kényelmesen sétálva kiszedtem még egy Econellt, majd megcsodáltam a félig befagyott szökőkutat.
Kistelek, autóbusz-váróterem. Itt sem jártam korábban.
Szeged volt a túra gyengepontja olyan szempontból, hogy ott egy egész napot illett volna csengetni, én viszont csak átszálltam. Persze reménykedtem benne, hogy a városba 8:40-re érkező, és onnan elvileg 12:30-kor Makóra visszainduló KBK-840 a buszállomáson fog pihenni (esetleg más, korábbi járattal megy vissza, ilyenre is volt példa a napokban, bár a 12:30-as indulás elég fixen E94-esnek tűnik), de természetesen nem így történt. Két opcióm volt: fotózgatok Szegeden addig, amíg be nem ér a KBK a buszállóra (ami akkor már elég neccessé tette volna a folytatást, ha csak indulás előtt pár perccel esik be, hiszen negyed 2 körül Orosházára akartam érni), vagy szinte egyből megyek tovább Makóra, ahol elvileg 11:35-kor a KBK-845 indul járatára, rá pár percre pedig egy budapesti busszal át tudok érni úgy Hódmezővásárhelyre, hogy aztán időben megérkezzek Orosházára. Ja, hát sok időm egyik városban sem volt, célirányosra vettem a nap első felét.
A legérdekesebb szegedi fotóm aznapról, egy jellegzetes "kék Volvo".
A második opció mellett döntöttem, Makón így ki is lőttem a napi második hiányzó Ikarust, mellé egy-két Credo is beesett. Hódmezővásárhelyre a NIJ-370 vitt át, és nagy szerencsémre teljesen pontosan tette ezt: a Pécs–Békéscsaba késett pár percet, így körbe tudtam lőni azt a pár Credót az állomáson, ami bent volt, és a tervezettnél egy korábbi busszal át is mentem Orosházára, 12:50 körül meg is érkeztem.
Ezzel mentem át Szegedről Makóra.
A második lényeges rendszám a napon.
Makóról Hódmezővásárhelyre ez vitt át.
Életkép Hódmezővásárhelyről...
... és életkép Orosházán. A háttér szebb!
A túra csúcspontja lett Orosháza! A buszállomáson korábban még nem is jártam, sőt, egy meccset leszámítva soha nem voltam még ebben a városban. Jól választottam időpontot, 1 körül az érkezők ajtótlanban, az indulók ajtósban lőhetők voltak a felhőtlen időben, ráadásul igazi nyüzsgés volt. Szép sorban érkeztek a buszok, és bár az Ikarusokra vártam, de hiányzó volt szinte minden.
HSX-071, a harmadik fontos fogásom, ráadásul a Volán Napló alapján ez mozgott a legkevesebbet eddig idén.
Három Ikarust vártam Orosházán, jött is mindegyik: először a HSX-071, aztán az AI CF-781, végül Szentesről az MCX-248 is megérkezett, azaz két C56-os és egy E94-es mellé került pipa. Utóbbi kocsi még éppen időben esett be ahhoz, hogy ne is maradjak tovább, hanem az eredetileg kinézett busz helyett vonattal menjek át Békéscsabára - éppen sikerült elérnem a 13:30-as Csörgőt.
Ez a C56 viszont jó ideje ugyanezt a fordát járja. Eleve új rendszámos, hiányzó C56, mennyire szép!
Szombathelyen kezdte a pályafutását ez a BN12, majd Dunaújvárosban kapta meg a zöld-sárga csíkot, végül Orosházán kötött ki.
Nagyon vártam már ennek az E94-esnek az érkezését, hogy még korábban átugorhassak Békéscsabára. Ötödik fontosabb fogás!
Kiváló török SL MAN búcsúként. Az egyetlen busz Orosházán, amiről volt korábban fotóm - na igen, ez a kocsi Pest megyében kezdte.
Békéscsabán a Volán-korszak végén, több mint tíz éve jártam utoljára csengetni. Akkor ott kezdtem a napot (most is voltak ilyen terveim, de végül olyan fordákra kerültek a hiányzóim, hogy fordítva jött ki a lépés), most viszont azzal kellett szembesülnöm, hogy maga a buszállomás lőhetetlen, de az érkező irányok jók. Egyetlen célom volt itt, a HSX-202-es C80-as kiszedése. Egy másik lehetett volna az ország utolsó három Rábájának egyike, de az sajnos 14:00-kor ment ki, és a fordája szerint már nem jött vissza Békéscsabára, így 10 perccel elkerültem. Mellékzönge, de Szegeden is lőhettem volna Rábát, ha délig maradok a városban, de nem ezekért jöttem ugye.
MAN-ek minden színben Békéscsabán.
Szórakoztató volt a helyi járaton C80-astól kezdve ex. borsodi Conectón át az agglomerációból lekerült MAN-ig vagy 5-6 típust fotózni bő 20 perc alatt, nem semmi roncsderbi! A változatos felhozatal tetszett, de nem akartam sokáig maradni, főleg úgy, hogy 14:39-kor személyvonattal is távozhattam a városból Szolnok felé, nem kellett IC-zni. Így is lőttem még egy C56-ost is a végén, ez volt az egyetlen olyan Ikarus a napon, amiről volt korábbi fotóm. Ez az igazi célirányos csengetés!
Ez a Conecto is majdnem nagykorúvá vált Borsodban, mielőtt átkerült Békés megyébe.
Tökéletes jármű, egyike az utolsónak megmaradt Ikarus C80-asoknak, nem mellesleg hiányzóm volt eddig.
A tervezettnél jóval korábban indulhattam így haza. Megnéztem, időben belefért volna még visszamenni Szegedre a KBK-840-ért, ehhez öt perccel később egy szegedi vonatra kellett volna felszállnom. Persze nem volt biztos, hogy a szegedi vasútállomás elől 16:50-kor Gyulára induló járatot a KBK-840 viszi, ám a Volán Napló alapján erre viszonylag nagy esély mutatkozott. Papíron lett volna kb. negyedórám rá, végül az a vonat annyit késett, hogy 4 percem lett volna Szegeden kiszaladni az állomás elé, és jó helyet találni a busz kiszedésére. Majd ezt követően Napfény IC-vel este 9 után jutottam volna haza - ha az nem késik sokat. Tíz éve lehet, hogy bevállalom ezt, ma már nem vagyok ennyire elszánt, konkrétan hazaértem addigra, mire el tudtam volna indulni Szegedről a másik opció szerint. Kösz, de nem.
Zárókép Békéscsabáról, jól mutatja ez is a helyijárat színességét.
Békéscsabáról Szolnokig mentem a személyvonattal, ott tíz percem volt átszállni a Cívis IR-re. Természetesen ezt az időt a vasútállomás előtt töltöttem el, ahol kiváló napos-ajtótlan volt az érkező irány - két BYD, egy CNG MAN, egy hosszú Volvo és pár Credo is érkezett, szép ráadásul a hat hiányzó Ikarus és a rakás dél-alföldi Credo mellé!
Két viszonylag új busz, nyilván nem volt még meg egyik sem - sőt, ilyen CNG-s MAN-ből eddig csak kéket fotóztam.
Parádésra sikerült a mérlegem, a lehetséges hét Ikarusból hatot kiszedtem, mindet jó fényekkel. Összesen 45 hiányzót fotóztam, ami egészen elképesztő mennyiség, egyedül a két Rába miatt van egy pici hiányérzetem, legalább az egyiket jó lett volna kiszedni. A hülyének is megéri a Magyarország24, egy ötezresért úgy lőttem ennyi buszt, hogy nem kellett hajnalban indulnom (jó, azért korán volt a reggel fél 7, de nem hajnal) és emberi időben, sötétedésre hazaértem. Azaz ki sem maxoltam ténylegesen a jegyet, bár elég sokat utaztam, egy településen sem töltöttem el egy óránál többet. Öreg vagyok már ahhoz, hogy ennél többet facsarjak ki egy nap magamból, ez így is tökéletesre sikerült túra volt, hat hiányzó Ikarus egy nap, soha rosszabbat!
