Karaj Rossíni a'la Széll Tamás

A recept ihletője Tamás volt, akinél Bélszín Rossínit ettem a Stand25-ben. Nagyon tetszett, gondoltam az utóbbi időben sok kacsa/liba máj szeletet sütöttem, jöhet egy újabb is.

Persze nem én lennék, ha kicsit ne hangoltam volna a receptet :)

Van ugyan bélszínem itthon, de találtam 3 szép szelet karajt: gondoltam, megpróbálom azzal is. Össze is szedtem a hozzávalókat:

• 3 lehártyázott karaj szelet
• 3 adag hízott libamáj szelet (kettő kicsi volt, azt 1 adagnak deklaráltam)
• 3 vékony szelet füstölt marhanyelv (a vejem szerezte!)
• 3 szelet csécsi szalonna (nincs a képen)
• Saját Salsa Verde 2 ek
• 1 ek rub szósz régről
• 3 ek Mirin (japán rizsbor)
• 1 ek morzsolt kakukkfü
• Őrölt Lampong feketebors - kevéske
• Kevéske só

A karajt kiklopfoltam, majd elkezdtem fűszerezni. Először a kakukkfüvet és a majorannát szórtam rá, majd vékonyan meglocsoltam a mirinnel. A májszeleteket megszórtam a frissen őrölt borssal.Újra összeállítottam az összetevő listát - még mindig a szalonna nélkül. A karajokra kanalaztam kis rib rubot.

Egy kevés szósz jutott a nyelvre is. Megforgattam a hússzeleteket, és azt az oldalt is mirinnel kezdtem. Ezután viszont jöhetett a salsa verde.

Összeállítottam a szeleteket. A csécsi szalonna ekkor jutott eszembe: valami zsír is kell a húsok alá! Egy műanyag tálcába pakoltam, amit folpackkal lefedve a hűtőbe tettem, hogy majd később megsütöm.

Egy nap pácolás következett, ami alatt az éhenhalástól tőkehalmájjal citrommal és olivás stanglival védekeztem.

Ez után nekiláttam kisütni a fogást. Kezdtem a szalonnával, majd utána tettem a nyelv szeleteket. Amikor a szalonna már szépen adott zsírt, megforgattam a nyelveket. Szép peremet sütött a nyelv szélére :)

Beletettem a libamájszeleteket is a forró serpenyőbe, és kimenekítettem a nyelvet és a szalonnát, viszont hozzáadtam a karajszeleteket. Pirosra sütöttem a karajt.

Főztem egy közepes adag rizst, hogy legyen köret is a kicsilyánynak, aki nem eszik krumplit. Gyorsan áttettem a serpenyőből a májat-karajt a tányérba, ahol a már átsült nyelv és szalonna pihent.

Muszáj volt meózni, mielőtt felszolgálom.

Végül tálaltam. Nem úgy, ahogy Tamás tette: nem volt a hús alatt pirítós, ami felszívná a kiszivárgó szaftokat, de nem reklamáltak a fogyasztók. Adtam hozzá kovászos uborkát, meg római salátát a kertből.

Nagyon jó étel ez! Ennyi finom alapanyaggal csak elrontani lehetett volna :)