Cebu városa a Fülöp Szigetek déli szigetcsoportján helyezkedik el. A város tűzoltóságának a szűk utcákkal, hiányos tűzcsap hálózattal, magas népsűrűséggel és forgalmas útakkal kell megküzdenie.

A főváros legrégebbi tűzoltóállomásának története összefort a város történelmével. Az épület templomnak épült, majd kínai kereskedő házzá alakították, és az 1930-as években kórháznak használta az amerikai hadsereg.

Az elhelyezkedését tekintve a belváros főtere mellett található, de mikor megpillantottam nem mondtam volna meg a rendeltetését, sőt inkább nézett ki egy roncstelepnek.

Ugyanis a dolgozók járművei, a tűzvizsgáló szolgálati gépjárműve és egy mentőautó mellett két látszólag használaton kívüli tűzoltógépjármű is parkolt. Nem voltak feltétlen rossz állapotban, de jól láthatóan már egy jó ideje nem mozdították meg őket.

A használaton kívüli tűzoltó járművek ilyesfajta tárolását amúgy más filippínó tűzoltóőrsnél is láttam. Egyrészről sajnálatos módszer, mert ritka amerikai és japán járművekről beszélünk amik az enyészeté lesznek, másrészről csak a helyet foglalják, sőt volt ami akadályozta a forgalmat is.

A képen látható vízszállító Kínából érkezett adomány gyanánt, ami az oldalán jól láthatóan fel is lett tüntetve, de igazi különlegessége, hogy a négy nyomó csonkja európai és amerikai szabványú kapcsokkal is rendelkezik.

Ez jól jelzi a helyi tűzoltóság, véleményem szerinti, egyik nagy problémáját. A járműparkjukra és a felszereléseikre egyaránt jellemző, hogy azok egy része európai/nyugati típusú, másik része amerikai eredetű és a harmadik pedig ennek a keveréke, ázsiai pontosabban japán/kínai eredetű.

Mitől lehet ez probléma? Ennyire eltérő járműflotta üzemeltetése eleve problémás, márcsak a teljesen eltérő alkatrészbázis miatt is, de a járműveken lévő szivattyúk is teljesen eltérőek lehetnek, amikre külön képzés kell, nem beszélve a tömlők típusáról is, lévén az európai kapcsokkal ellátott tömlőket egyszerűen nem lehet se a helyi tűzcsapokra se az épületeken elhelyezett szárazvezetékekre csatlakoztatni.

Az állomás egyes számú szere egy MAN TGM 18.250-es típusú fecskendő. Hazai szemmel nézve az alap felszerelés megtalálható volt rajta, viszont a málhaterében nem voltak elválasztók vagy fiókok, ezért a felszerelés egy része csak úgy bevolt dobálva.

A személyzet védőruházatát magában a járműben tárolták, aminek két oka volt. Egyrészről riasztás esetén így hamarabb eltudnak indulni, ugyanis a személyzet már az utasfülkében öltözik. Gondolom ez a lassabb sebesség mellett biztonságosabban kivitelezhető, mint mondjuk itthon.

A másik ok pedig, hogy korábban a jármű mellett tárolt ruházatot egész egyszerűen az utcáról betévelygők ellopták. Mivel viszonylag nyitott épületről beszélünk, ezért nem csak az utca embere találja meg őket, hanem rengeteg árva kismacska is, egy teljes alomról gondoskodnak.

A járművek karbantartásáról nem kizárólag egy központi telephely gondoskodik, hanem ezen állomás esetében rendelkeztek saját szerelőkkel is. Mondjuk a műhelyük hagyott némi kívánnivalót maga után, az ugyanis egy 30-40 négyzetméteres sötét helység volt, polcokkal és a földön heverő alkatrészekkel.

Saját mentőegységgel is rendelkeznek illetve egy tűzvizsgálóval is. Helyi szinten a tüzek hatalmas problémát jelentenek, és gyújtogatásért elég szigorú büntetéseket szoktak kiszabni. Mivel emberünk elmondása szerint már jónéhány gyújtogatót juttatott rács mögé, ezért tartva a haragjuktól, a szolgálatát fegyveresen látja el. Szürreállis látvány egy tűzoltó gyorstokkal az oldalán és tártartókkal.

Ez még helyi szinten nem is lenne meglepő, mivel a 90-es évek közepéig a tűzoltójárművek alapfelszreléséhez tartozott három darab gépkarabély is. A tűzoltók itt is a Belügyminisztérium alárendeltségébe tartoznak, és katonai kiképzést is kapnak.

A képzésük hat hónapig tart, kemény fizikai és egyéb követelményeknek kell megfelelniük továbbá a jelentkezők nem lehetnek idősebbek 34 évnél. A hierarchiájuk katonai jellegű, amit a rendfokozati jelzéseik is tükröznek.

24/48 órás munkarendben dolgoznak, és a kezdő tűzoltó fizetése 240 000 Forint körül mozog, ami helyi szinten nem számít rossznak. További érdekesség, hogy október hónapban 16 tűzesethez riasztották őket, amiből 8-nál 100 és 1000 négyzetméter közötti terület égett.

A helyi forgalom sebességéből következően pedig sokkal kevesebb súlyos kimenetelű közúti baleset történik, mivel egész egyszerűen nem tudnak olyan gyorsan közlekedni, hogy baleset esetén valaki beszoruljon a gépjárművébe.

Óriási probléma az elavult tűzcsap hálózat, amit még az amerikai “megszállás” idején építettek ki, és a karbantartás hiánya is. Láttam tűzcsapot amit konkrétan benőtt az alga, a csonkjaiból folyamatosan szivárgó víz miatt.

Rendszeresek viszont a természeti katasztrófák. A viharok mellett van monszun és néha érkezik egy nagyobb tájfun is, amik után áramkimaradások, áradások és sérült épületek meg infrastrúktúra marad.

A Pani-Am állomás mellett további kettőt látogattam még meg, az egyik egy új építésű örs volt, egy magasból mentő gépjárművel, és a “felső város” üzleti negyedének tűzvédelmét látta el.

A másik viszont a központi buszpályaudvar mellett található, de itt szolgálatban lévő embert nem találtam. Az itt látható gépjárművek közül az érdekesebb az amerikai Mack gyártmányú magasbólmentő, míg vele szemben egy Isuzu gyártmányú, osztott fülkés vízszállító parkolt.