Idén már 21 éve a New York-i terrortámadásoknak, amelyben 2750 fő vesztette életét és romba döntötte a manhattani pénzügyi központ épületeit. Közülük 343 fő szolgált a New York-i tűzoltóság kötelékében.

Ennek az évfordulónak az apropóján, következzen 21 érdekesség:

                                                                     (további képek a gallériában)

1. Néhány tűzoltó egység amely a szomszédos kerületekből indult meg, elakadt a kialakuló dugóban, ezért gyalogosan folytatták az útjukat a tornyokhoz. Az egyik ismert példa a Brooklynból a Hugh L. Carey alagútban elakadt egység amelynek legalább másfél kilométert kellett gyalog megtennie az alagút kijáratától a tornyokig.
2. Kommunikációs zavar alakult ki, mivel annyi egység került leriasztásra, amely túlterhelte a kommunikációs csatornákat, és egész egyszerűen nem volt annyi alcsatorna amely elbírta volna a megnövekedett forgalmazást. A problémát csak tetézte, hogy a kárhelyrádiók nem működtek megbízhatóan a torony magasabb szintjein. Ennek kiküszöbölésére a tűzoltás vezetők megpróbálták az épület belső telefon hálózatát használni, sikertelenül, vagyis a lépcsőkön és lifteken mentésre induló rajok jó esetben be tudtak jelentkezni, rosszabb esetben szóban kaptak utasítást a tornyok előcsarnokában a tűzoltás vezetőktől, vagy egy megbízott tiszttől.
3. 9:59-kor összedőlt a 2-es torony és 10:00 kor kiadták az utasítást az 1-es torony elhagyására. A bennlévő tűzoltók és rendőrök jó része nem érzékelte a szomszédos épület összedőlésének tényét, és nem is jutott el mindenkihez a kiürítésről szóló utasítás.
4. A legnagyobb káosz az 1-es torony összedőlése utáni (11:29) egy órában volt, amikor is semmilyen információ nem volt arról mely egységek jutottak ki a tornyokból és éppen ki irányítja a mentési munkálatokat. Ez azt eredményezte, hogy egy időben több vezetési pont is felállításra került, ahol az életben maradt tisztek próbálták meg visszanyerni az irányítást.
5. Gépjárműfecskendőből 121 került leriasztásra, ez az akkori állomány 61%-a, létrás (ladder) járműből 62, 43%, és kirendeltség vezetőből 27, ami 47%-a volt az akkori állománynak. Több egység, amiket eredetileg nem riasztottak le, addig hívogatta a tevékenység irányítási központot amíg végül bevetésre került.
6. Négy tűzoltó egység utasítás nélkül indult el a kárhelyszínre, ami közül kettő később bejelentkezett onnan, a másik kettőről pedig a központ úgy tudta riaszthatóak miközben az 1-es torony 35-ik emeltéről jelentkeztek be.
7. A támadásra pont szolgálatváltás előtt került sor, ezért sok esetben a tűzoltó egységek nem a rendeltetési létszámukkal indultak el, hanem az előző váltással megerősítve, két-három fő plusszal. Ez később a létszámellenőrzésnél okozott bonyodalmat, mivel az előző váltáshoz tartozó tűzoltókkal nem számoltak és a „menetlevelek” egy része a tűzoltógépjárművekkel együtt pusztult el, ami alapján vissza tudták volna keresni mely tűzoltók tartózkodtak a helyszínen.
8. 29-kor megkezdték a szolgálaton kívüli tűzoltók és mentősök behívását. A New York-i tűzoltóságnak (továbbiakban FDNY) létezett erre egy rendszere, de mivel azt 30 éve használták utoljára és a vele kapcsolatos gyakorlatok is elmaradoztak, ezért az irányításnak fogalma sem volt róla mit kéne csinálnia. A tűzoltók javarészt a médiából értesültek a behívás tényéről, de nem tudták hova is kéne menniük. Emiatt volt aki a hozzá közel eső tűzoltóságon jelentkezett, mások a saját tűzőrségük felé vették az irányt vagy egyenesen a katasztrófa helyszínére mentek. Ezeket az egységeket nehezen tudták felszerelni és koordinálni, és a város összes tartalék gépjárműfecskendője bevetésre került.
9. A támadás előtt az FDNY nem szorult rá a környező megyék tűzoltóinak segítségére, ezért nem tartottak közös gyakorlatokat és nem voltak információik sem a bevethető erők számáról. A támadás napján Nassau és Westchester megyékből kértek erősítést. A megyékből érkező tűzoltók a kieső FDNY egységek helyét vették át, vagy a kárhelyszínre és a gyülekezési pontokra vezényelték őket.
10. A tűzoltóság és a rendőrség között nem volt direkt kommunikációs csatorna, hanem a tevékenység irányítási központon keresztül tudtak csak kommunikálni. Ez eredményezte azt is, hogy a 2-es torony felett köröző rendőrségi helikopter látta a torony összeomlásának jeleit, de ez az információ nem jutott el a mentést irányítókhoz.
11. A tornyoknál bevetett erők száma ellenére a város egész területére vetített vonulási idő az átlagos 4,5 percről csak 5,5-re nőtt. Ez azt jelenti, hogy a riasztást követően az egységek átlagosan egy perccel több idő alatt jutottak ki a kárhelyszínekre mint korábban.
12. Az FDNY 24 speciális rendeltetésű egységéből 20-at bevetettek a tornyoknál és csak 4 maradt riasztható. Ezek vegyivédelmi, különleges kutató mentő, roham, magasból/toronyból mentő egységek voltak.
13. A tornyok egyenként 110 emelet magasak voltak. A déli toronynál a 77 és 85.-ik szint között csapódott be a 175-ös járat, míg az északi toronynál a 93-99-ig emelet között csapódott be a 11-es járat. Jellemzően a becsapódási ponton vagy fölötte tartózkodó személyek vesztették az életüket.
14. A két toronyban több helyi illetve gyorsfelvonó is üzemelt, de fontos kiemelni, hogy nem volt olyan felvonó amellyel az épület összes szintje elérhető lett volna. Tűz esetén ezek a liftek automatikusan visszatértek a legalsó elérhető szintjükre, és így a tűzoltó erők feljuttatásában lehetett használni őket. A támadás során több felvonó megrongálódott és legalább tízbe szorultak be emberek.
15. Legalább két tűzoltó feljutott a déli torony 78. emeletére, és onnan tíz főt mentettek ki. Sajnos ez a tíz fő nem jutott ki a toronyból, ugyanis a 41. emeletről lefelé tartva, beszorultak a liftbe. A két tűzoltó, Orio J. Palmer kirendeltség vezető (battalion chief) és Ronald Bucca tűzvizsgáló (Fire Marshal) tapasztalt maratonisták voltak, akik közel harminchét emeletet mászhattak felfelé mire elérték a becsapódás helyét és megkezdték a beszorult emberek kimentését.
16. A World Trade Center összesen hét épületből állt, amelyből az 1-es és 2-es tornyon kívül a 7-es épület még a támadás napján összedőlt, de a többi épület is súlyosan megrongálódott.
17. Rengeteg konspirációs teória kapott szárnyra a támadás óta, és sokan kétségbe vonják, hogy a repülőgépekből kiömlő és meggyulladó kerozin képes lett volna önmagában akkora károkat okozni, hogy az épületek összedőljenek. Mindenesetre érdekes adalék, hogy az iraki és afganisztáni katonai műveletek alatt, az amerikai hadsereg előszeretettel alkalmazta az „égető gödröket” a hulladékkezelés és szennyvíz problémájának megoldására. Az égető gödrökbe kerozint öntöttek és igazából bármilyen hulladékot elégettek benne, kezdve a papírtól az akkumulátorokon az elektronikai hulladékokig bezárólag.
18. A személyi veszteségek mellett az FDNY 91 járműve semmisült meg az összeomló tornyok körül és további 130-at ért kisebb-nagyobb sérülés a leomló törmelékektől.
19. Aznap a mentési munkálatoknak köszönhetően, a tornyok ledőlésének pillanatáig több mint 25 000 embert sikerült épségben kimenekíteniük a tűzoltóknak.  
20. A mentés elején az irányítási központokat az 1-es és 2-es torony előcsarnokaiban állították fel, hogy a tűzoltás vezetők lássák és legalább valamilyen szinten irányítani tudják a beavatkozó erőket és a kiürítés menetét. A parancsnoki állomány jelentős része is ezeken a helyeken gyűlt össze, és itt vesztette életét a FDNY igazgatója (Fire Chief) és a helyettese (Fire Comissioner), továbbá a szervezet lelkésze is.
21. Arányaiban tekintve, az FDNY különleges egységei szenvedték a legnagyobb veszteségeket. A bevetett összes roham (Rescue) egység aznapi váltásának összes tagja az életét vesztette. Mivel a tűzoltók 24-72 órás munkarendben dolgoznak, ezért ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy öt komplett váltás és a járműveik semmisültek meg, akik a szervezet legjobban felszerelt és legjobban képzett tagjai voltak.