A PASGT sisak az 1980-as évek elején jelent meg az amerikai hadseregben, és a lassanként 40 éve szolgálatban álló M1-es sisakot váltották le vele.

A teljes csere csak a 80-as évek végére ment végbe, és mind a három (négy) haderőnem, összes fegyvernemét érintette. A felhasznált kevlár anyagot érintően mindenképpen korszakalkotó és modern volt.

A sisak héja mutat némi rokonságot a korábbi német sisakkal, ami okozott egy minimális közfelháborodást, de nem érintette különösebben az egész programot.

A fül részeket úgy alakították ki, hogy a gyalogsági rádiók fejhallgatói kényelmesen elférjenek alatta. A szemernyőt pedig meghagyták a korábbi sisakokról.

A sisak kevlár anyaga NIJ Level IIIA-s, tehát kis kaliberű lövedékek ellen nyújt védelmet. A körbe nyolc darab csavar található, ami a belső párnázást és a két pontos szíjat fogja, később pedig ezekkel lehetett az éjjellátó konzoljait is rögzíteni.

Amilyen modern volt az anyaga, annyira idejétmúlt lett a két pontos álszíja. Egyszerű patentos és mindkét oldalon egy-egy hevederfeszítővel könnyen méretre állítható.

Nagy hátránya az álszíjnak, hogy nem stabilizálja a sisakot sajnos, és ahogy kikopik, úgy egy idő után akár magától is kilazulhat, majd a sisak egész egyszerűen leeshet viselés közben.

A belseje szintén nincs túlbonyolítva. Belül egy egyszerű bőr pánt, nem a képen látható fehér anyagból hanem barna bőrből, fut körbe. Ezt hátul lehet szűkíteni.

A PASGT igen súlyos hiányossága, az belső párnázás és az álszíjban keresendő. Egyszerűen ezen nem javítottak, és alapvetően nagyon kevésben tér el a korábbi, majd negyven éves, tervezéstől.

Ez konkrétan az ejtőernyősöknél okozott súlyos problémákat, mivel gyakran előfordult, hogy ejtőernyős ugrás közben egész egyszerűen leesett a sisak a katonák fejéről.

Érthetetlen módon csak a 90-es évek végén kezdtek el foglalkozni a problémával, ekkor készült hozzá egy „ejtőernyős kiegészítő”, ami a két pontos álszíjat három pontosra cserélte.

A héj formája annyira népszerű lett, hogy a modern világ hadseregeinek döntő többsége rendszeresítette, és még napjainkban is használja, bár lassan de biztosan terjednek a MICH szériák, illetve kis számban léteznek még egyéni fejlesztések is.

A két pontos szíj instabillá tette az egész sisakot. Mozgás közben hajlamos volt ugrálni előre-hátra, fekvésnél pedig előre csúszni. Jellemzően ahogy láttam lazán hagyták, így használat közben sokkal könnyebb volt vissza tolni ha előre csúszott.

Több kiegészítő is készült hozzá, mint az éjjellátó, vagy a tömegoszlató feladatokhoz a plexi üveg rögzítéséhez szükséges konzolok. Ehhez képest az utóbbi pár évben ezek száma megtízszereződött az új sisakokhoz.

A sisak legalább 2004-2005-ig volt használatban műveleti területen is, utána teljesen leváltotta a Tengerészgyalogságnál az LWH a hadseregnél pedig az ACH.

A sisakért köszönet Magyari Róbertnak!