Az orosz hadsereg harci fejadagjaiból két nagyobb csoportot, és azon belül további három változatot láttam eddig. A két fő kategória, az a „dobozos” 24 órára szánt egyéni fejadag, ami a jelen bejegyzés témája is, míg a másik egy nagyobb, zöld tálcás kiszerelés.
Az egyéni fejadagból is legalább három típust láttam idáig. Az első a francia fejadaghoz hasonló karton dobozos kiszerelés, a második pedig az MRE-re hajazó műanyag fóliás kiszerelésű, míg a harmadik a képeken is látható, leginkább a tartós tejre emlékeztető csomag.
A dobozon található leíráson a menü száma, ötös, néhány elérhetőségre és tárolásra vonatkozó információ, illetve a legfontosabb, a szavatosság lejáratának dátuma olvasható.
Alapjáraton a doboz egyébként vízálló, egészen az első fogás elfogyasztásáig. A füle viszont könnyen leszakad. Engem az UHT tejes dobozra emlékeztet, sőt a belseje ennek is ezüst színű. Egyébként mostanában már nem csak flora színben, hanem surpatban és digital floraban is készül.
A külső doboz mellett a fejadagokat egy nyitott kartondobozba zsúfolták bele. Egyébként teljesen korrekt módon kitöltik mindkét dobozt, nem nagyon rázkódnak benne.
A külső dobozról még annyit, hogy valamivel szélesebb mint egy MRE, tehát a sustainment pouch-ba nem férnek el. Viszont nem sokkal nagyobbak egy MRE-nél, és gyakorlatilag 24 órára elegendő élelmet tartalmaznak. A doboz súlya másfél kilogramm körül mozog.
A dobozban található fejadagok mindegyike vízálló, kivéve a sót, cukrot, szalvétát és a rágót, amiből csak egy darabot mellékeltek. A korábbi változatokhoz képest különbség még, hogy itt már az újabb „puha” konzerveket mellékelték, a hagyományos páncélosok helyett.
A melegítő készletben három darab tabletta, három darab gyufa és vörösfoszfor található. Véleményem szerint jobb lett volna ha hat darab tablettát mellékelnek, mivel a csomagban van külön gyufa, viszont a konzerveken felül teát már nem tudunk melegíteni. Továbbá a készlet papír vékony alsó része nem igazán vízálló.
A melegítő készlet aljára került fel a tűzhely, amit szintén tervezhettek volna egy kicsit nagyobbra. Látható, hogy a készlet alján még simán lett volna hely neki.
A tartó karmokat széthajtogatva könnyedén felállítható, és viszonylag stabil is. Továbbá az igazsághoz hozzátartozik, hogy a funkcióját tekintve ellátta ekkora méretben is a feladatát.
Mellékeltek még egy konzervnyitó kézikészüléket is, ami egy kis műanyag háromélű nyílra hasonlít. Ezt gyakorlatilag csak a „puha” konzerveknél lehet használni, és igazából egy jó kés is ellátja a feladatát.
Noha adja magát a használata, azért kicsit túlbonyolítottnak tűnt elsőre. De gyakorlatilag csak bele kell vágni a konzervbe, és végig vágni vele a fedelét. Nem bonyolult.
Az ötös számú menüben három fő fogás található, és mindegyikhez jár egy-egy kiegészítő fogás. Nekünk egyébként elsőre sikerült eltalálni a helyes sorrendet, és a „reggelire” szánt édes káposztát nyitottuk ki elsőnek.
A „párolt hús, káposztával” kódnevű konzerv véleményem szerint a legjobb a csomagból. Egy tablettával kényelmesen megmelegíthető, sikerült nem oda égetni, bár töprengtünk rajta, hogy ki kéne próbálni felbontás nélkül megmelegíteni.
Minden nagyobb konzerv 250 grammos, és általában egy 100 grammos kis konzervvel egészül ki, így jön össze a 350 gramm. Mind három konzerv három évig őrzi a szavatosságát, amit több helyen is feltüntetnek.
Na most a káposztában valóban volt hús, de elég kevés, a konzerv két-három százalékát ha kitette. Viszont mellék íz nélküli, füstölt húsról beszélünk.
A káposzta pedig túl édes, ami számomra újdonság volt, mert máshoz vagyok szokva. Pozitívum, hogy nincs túl sok leve, és elég jól kitölti a konzervet, nem úgy mint mondjuk a KECS esetében.
A káposztához járó második fogás egy kisebb, 100 grammos konzerv, amit egyébként lecsónak is szoktak csúfolni, legalábbis az oroszok ismerik ezt a kifejezést.
A „zöldségragú” túlontúl erős piros paprika ízzel bír, nem beszélve arról hogy túl sok a leve, és igen olajos is. Ellehet nyammogni rajta, de éreztem a kulturális különbségeket.
Az ebédre szánt fogás az „úti rizskása marhahússal” fedőnevet kapta. Szokásos 250 grammos konzervet először nem akartuk felbontani, és úgy készítettük volna el, de szerencsére felnyitottuk végül.
Felnyitva ez a kép tárult elénk, ami nem nézett ki túl jól. Szinte semmi leve nem volt, kemény volt, és a műanyag kanállal alig lehetett feldarabolni.
A vége az lett, hogy akárhogy próbáltuk melegíteni, forgatni a darabokat nem nagyon változott az álaga, sőt. Utólag visszagondolva egy kis vizet lehetett volna hozzáönteni, mivel gyakorlatilag semmi leve nem volt.
Miután a tabletta elfogyott alóla neki veselkedtünk. Az első furcsaság az maga a rizs volt, ez ugyanis édes volt, mint a tejberizs. Számomra az alul lévő része, ami kicsit odaégett egész ehető volt, a már-már ropogós rizs szemeivel.
A benne lévő húsról szinte semmi jót nem tudok mondani. Az egész konzerv zsíros volt, a hús cupákos, kis mócsingokkal, szalonnára meg pacalra emlékeztető darabokkal kiegészítve.
Az ebédre szánt fogás megnyerte a csomag legrosszabbja címet. Nem mondom, hogy ehetetlen, mert ezen is eltudtam nyammogni, főleg hogy éhes is voltam.
Ebédhez „sterilizált sajtkrémet” szántak, ami hagyományos bolti kiszerelést kapott, egy egyszerű konzervet, ami önmagában is nyitható lenne, ha a nyitó fül nem tört volna le szinte azonnal.
A konzerv tartalma leginkább középszerű. Semmi extra, egyszerű nem túl erős sajt ízű krém. A csomaghoz mellékelt keksszel fogyasztható, bár én nem vagyok nagy sajtos, és már a RCIS-ben lévő camambert konzerv sem nyűgözött le.
folyt. köv.
Utolsó kommentek