A Combat Gear Blog szerkesztőségéből ketten éltünk a lehetőséggel, és elfogadtuk a meghívást, az Operation Fulcrum Milsim rendezvényre, ami május 13-tól 15-ig került megrendezésre, Bulgáriában.
Helyileg a szerb-bolgár határtól körülbelül 80 km-re, Bulgária hegyes-völgyes részén voltunk. A 21 fős magyar társaság busszal ment ki, majdnem 15 órát ültünk rajta, ami szerintem nem volt megerőltető.
Egy 8 fős raj irányítását bízták ránk, és kaptunk egy bolgár útikalauzt is. A többi 12 fő kálváriájáról bővebben ITT olvashattok.
Bulgária meglepően szegény, a magyar viszonyokhoz képest is. A Szófia irányába haladó főút mellett például több tucat elhagyatott épületet láttunk, és a határátkelő is balkáni jelleget sugárzott magából.
Gyakorlatilag olyan érzésünk volt, mintha a lezárt csernobili zónába kerültünk volna. A gyár épületek, hidak, busz megállók egyszerűen a szocialista építészet jellegzetességeit hordozták magukon, és egy EU tagországtól elvárt nyugati design nem volt tetten érhető sehol utunk során.
Majd az úti célunk felé tartva, több falun-"városon" is áthaladtunk. A szegénység miatt nem okolható senki, azonban az igénytelenség más tészta. Több házat is láttunk, ahol normális, márkás autók parkoltak, miközben a kert tele volt gazzal, a kerítés pedig több helyen kidőlt, esetleg hiányoztak a felső emeleti ablakok vagy ajtók.
A nyílászárók hiánya általános dolog. Állítólag az emberek így próbálnak kibújni az adózási kötelezettség alól, illetve segélyekhez próbálnak jutni, mivel a bolgároknál akkor számít késznek egy ház, ha benn vannak az ablakok. Egyébként láttunk olyan társasházat is, ahol a legfelső szint egybe volt, méghozzá igényesen, míg lefelé haladva fokozatok voltak, egészen a földszintig ahol egy ablaktalan koszos lakás helyezkedett el.
A közeli nagyobb várost sajnos jól jellemzi a tűzoltósága. A tűzoltóság szertára előtt a füvön két, már a csernobili bejegyzésben is bemutatott, Zil tűzoltóautó állt. A fű nem volt lenyírva, az állomás is elég lepukkadt volt. Két gépjármű fecskendőt láttunk még, egy IFA-t illetve egy Tátrát.
Gurgulyat faluban a panorámát egy elsőre diszkónak hitt emlékmű uralja. Az emlékművet el is kereszteltük Goa'uld leszállóhelynek, ahova a piramis űrhajó érkezik. Közelebbről szemügyre véve, egy kb 15 méter magas, szerb-bolgár polgárháborúnak emlékül álló, beton kolosszusról van szó, közepén egy szoborral és márvány táblákkal.
A faluban a busz miatt egy panzióban szálltak meg a sofőrök. Mivel az este 10 órás indulásig egy csomó időnk volt, így hát mi is itt vártunk az estére. A panzió egyébként EU-s pénzből épült, igényes, tiszta és olcsó volt. A számítógépeiket nem nagyon kapcsolták be, ezért az internetes egyeztetés nem volt lehetséges velük, de a bolgár MTV egész nap szólt az étteremben.
Az étlap változatos volt és bőséges. Már-már nem tudtunk választani. A kihozott fogások finomak voltak. Átlagosan egy csirkéből-disznóból készült főétel olyan 600-800 forint között volt. A képen amúgy rántott sajt látható, és a kép a rendezvény után készült.
A személyzet legnagyobb örömére megszálltuk a WC-ket és a főbejárat lépcsőjét, ahol átöltöztünk és elkezdtük összerakni a felszerelésünket. Rendkívüli kitartásuknak álljon emlékül ez az írás.
A játék története fiktív országokra és eseményekre épül. Részletesen nem fogom leírni az országok történetét, hanem a játék kezdetekor fennálló helyzetet fogom ismertetni.
A térképen északon látható "gonosz" mezők az ellenséges Északi Szövetség gyülekezési körletei voltak, ahonnan támadást indítottak a szürkés kék, poldoriai terület ellen. A poldoriai területet a poldoriai hadsereg védte kb. 40 fővel, és a nagyobb csúcsokon helyezkedtek el.
A műveleti területünk körülbelül 4x3 kilométeres volt. A feladatunk az volt, hogy beszivárogjunk erre az egyébként szintén poldoriai területre, és információt gyűjtsünk fontos útkereszteződésekről, majd esetenként rajtaüssünk az ellenségen, belátásunk szerint. Sajnos ez nem így alakult, de nem a mi hibánkból.
A műveleti területünkre Gurgulyat falutól észak-keletre (IP) léphettünk be, egy civil utat és egy patakot keresztezve. Összesen 3 patakon keltünk át, amik kellemesen hűsek voltak, és boka illetve térd alattig értek.
A térképen egyébként MGRS koordináták alapján tájékozódtunk. Az MGRS előnye, hogy négyszög alakú szelvényekből áll. A térkép 1 kilométeres szelvényekből állt össze, amiken 100 méteres pontossággal meglehetett adni a helyzetünket. A modern hadsereg is ezt a rendszert használják.
Az indulási pontunk kb. 700 méteren helyezkedett el. A műveleti területen több 900-as csúcs is volt, és szinte végig dombos-völgyes volt, vagyis nem nevezném könnyű terepnek.
A növényzet sok helyütt gyér volt és szúrós. A hegyek tetején volt többnyire járható erdő. A gyér növényzet miatt, a völgyekben kevés fedezék volt és szabad szemmel is simán kilehetett szúrni.
A területen több ösvény is volt, de ezeket nem használtuk, és főleg a tüskés növényzettel küszködtünk, ha kellett akkor négykézláb. Egy nagyobb föld út is keresztezte a területet, amit az éjszakai menet végén használtunk, illetve másnap.
Mindent összevetve, a bolgár terep a hazai vagy szlovéniai viszonyokhoz szokott embereknek mindenképpen kihívást jelentett. Szinte nem is közlekedtünk síkabb úton, vagy felfelé vagy lefelé, esetleg szint vonalba mozogtunk.
Az időjárást áldottuk, este a hőmérséklet lement 6-8 fokig is, nappal viszont 22-30 körül volt. Nem esett, pedig az első előrejelzés alapján 3 napos esőt jósoltak, utána ennek az esélyét 60%-ra csökkentették. Továbbá reggel nem volt harmatos a fű, emiatt nem ázott el semmilyen felszerelésünk, és mi se.
A beszámoló további részeiben a felszereléseinkről, illetve a rendezvény során végrehajtott menetről és feladatokról lesz szó.
(Térkép: Tomekk)
Utolsó kommentek