Az Irakban és Afganisztánban elesett katonák nagy részével különféle IED-k (Improvised Explosive Device, improvizált robbanóeszköz) végeztek. Az IED-k felépítését részletesen nem fogjuk taglalni, csak néhány alap dolgot veszünk elő.

Az IED-ket három fő csoportba lehet besorolni:

 -       Telepített IED: Az út/ösvény mellett, felüljárón elhelyezve és szemétnek, döglött állatnak vagy kisebb kőrakásnak álcázva alkalmazzák.

 -         Járműre szerelt IED (VBIED, Vehicle Borne IED): Szedánok vagy teherautók rakterét töltik meg robbanóanyaggal, majd konvojoknak és katonai objektumoknak vezetik őket. Gyakorlatilag a szegény ember tomahawk cirkáló rakétája.

 -         Emberre szerelt IED (HBIED, Human Borne IED/PBIED Person Borne IED): A klasszikus öngyilkos merénylő.

Az IED-ket további két csoportra lehet osztani, a detonáció kiváltása alapján:

 -         Robbantó zsinórral kiváltott detonáció (CWIED Command Wire IED): Ennek hátránya, hogy a robbanás után vissza lehet követni, a megmaradt robbantó zsinór alapján, a merénylő pozícióját. Emellett gondoskodni kell a zsinór elrejtéséről is, mivel ellenkező esetben kiszúrható. Másik hátránya, hogy a zsinór hosszától függ a robbanást kiváltó személy pozíciója is.

 -         Rádió jellel kiváltott detonáció (RCIED Radio Controlled IED): Különféle kapunyitókat vagy mobiltelefonokat szoktak alkalmazni ebben az esetben. Előnye, hogy nagy távolságról is inicializálható a robbanótest, és még csak az ellencsapástól sem kell tartani. Hátránya viszont, hogy kevésbé megbízható.

Az IED-k erejét, a felhasznált robbanóanyag romboló ereje alkotja. Elég olcsó és primitív fegyverek ahhoz, hogy nagyszámban készítsék el őket. A tovább fejlesztésük szintén elég egyszerű, lévén csak több robbanóanyagot kell hozzájuk csomagolni.

Az IED-k egy speciális típusa, az EFP-vel ellátott változatok. Az EFP jelentése, robbanás által formált lövedék. Gyakorlatilag a kumulatív lövedékként működik, vagyis egy kúp csúcsa mögé robbanóanyagot tesznek, amit felrobbantva ellentétes irányba egy igen gyors lövedék keletkezik, és képes a modern páncélok átütésére. Szerencsére az ilyen eszközök már nagyobb szakértelmet igényelnek.

Az MRAP járművek nem új keletű találmányok. A rodéziai konfliktusban Dél Afrika már alkalmazott ilyen eszközöket, amiket főleg az ellenség által lerakott aknák kivédésére terveztek.

Az Egyesült Államokban 2006-ban kezdték meg az MRAP programot, melynek az volt a célja, hogy az Irakban és Afganisztánban alkalmazott IED-kel szemben megfelelő védettséggel rendelkező járművet fejlesszenek ki, és rendszeresítsenek.

Mindemellett már 2004-ben szolgálatot teljesítettek Buffalo és Cougar típusú járművek, és éles bevetések során bizonyították az ilyen járművek létjogosultságát. Internetes források alapján, ekkortájt 300 támadást éltek túl ezekben a járművekben.

Az USA Védelmi Minisztériuma, a költséghatékonyság jegyében, kiszámolta a sebesült katonák ellátásának és rehabilitálásának árát, ami 500 000 dollárra jött ki. Ennek alapján egy öt fős személyzettel ellátott jármű 2 millió 500 000 dollárt véd meg, miközben a járművek ára 400 000 és 700 000 dollár körül mozog.

Az MRAP program során három fő kategóriát állítottak fel. Az egyes kategóriába, a 7 tonnás súlyú, 6 fő szállító kapacitással rendelkező könnyebb, városi környezetre tervezett járművek tartoznak.

A második MRAP kategóriába, a 19 tonnás súlyú, 10 fő szállító kapacitással rendelkező, főleg harci, szállító, mentő, tűzszerész és konvojkísérő feladatokra tervezett járművek tartoznak.  

A harmadik MRAP kategóriába a 22,5 tonna súlyú, 12 fő szállítására alkalmas járművek tartoznak. Ezeket főleg aknamentesítő és konvojkísérő műveletekre lettek tervezve, Idetartozik a korábban említett Buffallo is.

Az MRAP járművek közös tulajdonsága, hogy az alvázra egy V alakú felépítmény kerül, ami a kialakításából adódóan képes eltéríteni a robbanás során keletkező lökéshullámokat, ezáltal megvédi a bennülőket.

A döntött páncélzat elméletileg képes ellenállni a hagyományos fegyverek lövedékeinek is. Erre azonban a 2008-as orosz-grúz konfliktus cáfolt rá némileg, amikor is egy török gyártmányú Scorpion-t lőttek ki 12,7-mm-es nehézgéppuskával.

Az MRAP programban részt vett járművek másik közös tulajdonsága, hogy a részegységeik cserélhetőek a különböző típusok között. A logisztikai problémákat figyelembe véve, ez egy elég pozitív tulajdonság.

 MRAP I. kategória:

BAE System  Caiman

A járművet már 2005-ben megtervezték, a céget később felvásárolták, és a prototípust is elkészítették. A gyártó cég érdekessége, hogy feltalált egy ultra könnyű polietilén szálat a Tensylon-t, amit a kompozit páncélzat elkészítéséhez felhasználnak.

2007. júliusában fejezték be a hivatalos, hadsereg általi tesztelését, és 1154 járművet rendeltek meg 2008. február végéig. A Caimanre installálható bármilyen személyzet által irányított, vagy távirányítással működtetett, rendszerben álló fegyverrendszer, összkerék meghajtásos és automataváltós, rendelkezik még ABS-el illetve légkondicionáló berendezéssel, és az alkatrészei 85%-ban kompatibilisek a FMTV-vel. (Family of Medium Tactical Vehicles, ebbe a családba tartozik gyakorlatilag az összes MRAP jármű amik felsorolásra kerülnek és az elöbb felsoroltak mind széria tartozékaik).

14 tonna súlyú és 5 fő szállítására képes, további páncélzat felszerelésére is lehetőséget ad a jármű kialakítása. A Caiman megerősített változata nyerte meg az MRAP II-es programot, mely program célja az ellenállóbb jármű kialakítása, de jelenleg megrendelés még nem érkezett rá egy 16 db-os tesztszérián kívül.

BAE System RG-31 Nyala

Ez a jármű már feltűnt korábban az UNPROFOR kötelékében is Boszniában a 90-es évek közepén. Könnyű 7 tonnás súlya lehetővé teszi a 900 km-es hatótávolságot és a 100 km-es sebességet, még rossz útviszonyok közepette is. Fürgesége miatt többcélú járműként is funkcionál. 10 főt képes szállítani, a sofőrrel együtt, és két TM-57-es páncélos elhárító akna detonációjának is ellenállni. Jelenleg körülbelül 578 RG-31-es áll szolgálatban.

BAE System RG-33 4x4

Az RG-31-es fejlettebb „nagytestvére” az Unimog teherautó alvázára építve. Szembetűnő a nagyszámú ballisztikai üveg alkalmazása mely jó kilátást biztosít a jármű belsejéből. Jelenleg 2193 darabot gyártottak le belőle, mely szám tartalmazza az összes RG-33 típusváltozatot, és ebből 578 4x4-es változat volt.   

Force Protection Cougar 4x4

2002 óta körülbelül 4000 jármű került megrendelésre és leszállításra, megbízhatósága és pozitív eredményei nagyban hozzájárultak az MRAP program sikeréhez és létjogosultságához.. Noha több azonos kategóriájú és későbbi fejlesztésű jármű is létezik, a Cougar-t tovább fejlesztik és újabb rendszereket szerelnek rá. A Tengerészgyalogság fő MRAP típusának tekinthető.

Navistar MaxxPro

Az alapváltozaton kívül 7 másik változat ismert még. Ebből a MaxxPro Dash-t emelném ki, mely tervezésénél figyelembe vették a rossz útviszonyokból fakadó baleseteket és egy könnyebb, fordulékonyabb járművet hoztak létre, melyből 2009. februárjáig 822 darab leszállítását rendelték. Körülbelül 5000 jármű került megrendelésre melyből több mint 2000 darab került leszállításra.

Textron M1117

A jármű egy 1980-ban tervezett PSZH alapjaira épül, és főleg a katonai rendőrség számára tervezték, a hátország védelmére illetve konvoj kísérő feladatok ellátására. Túlélőképessége alulmarad a többi MRAP kategóriájú járművel szemben.

Ennek ellenére bizonyította ellenálló képességét több támadás alkalmával, de fontos tény, hogy az MRAP programban megfogalmazott elvárásoknak nem felel meg, és a főbb MRAP járművek tulajdonságaival sem rendelkezik,

Ezen okok miatt a programból eltávolították, azonban az amerikai hadsereg számára 2058 jármű került megrendelésre illetve leszállításra. Egyedüli kiemelkedő tulajdonsága a szállíthatósága, mivel 6 járművet lehet egy C-17-esbe berakodni, Kiemelhető pozitív tulajdonsága még a mobilitása is.

A negatív tulajdonságai ellenére alkalmazzák, sőt a Román hadsereg is vásárolt belőle.

Oshkosh M-ATV

Az M-ATV-t (MRAP-All Terrain Vehicle) 2009-es év vége felé kezdték el rendszeresíteni. Több ezer példányra érkezett megrendelés már. Gyakorlatilag a Hummer utódjának tekinthető, az Afganisztáni konfliktushoz igazítva. Papírforma szerint a legjobb terepjáró képességgel rendeklezik, a rendszeresített MRAP-ek közül. 5-fő szállítására alkalmas, plusz hátul található még egy málhatér rajta.

MRAP II. kategória

Force Protection Cougar 6x6

A fentebb említett 4x4-es egyes kategóriás Cougar második kategória követelményeihez igazított 6 kerekes változata. 6x6-os változatban gyártják, a tűzszerészeknek szánt változatot is.

BAE System RG-33L

A fentebb említett 4x4-es egyes kategóriás RG-33-as második kategória követelményeihez igazított 6 kerekes változata.

BAE SYSTEM  RG-31 MK5E

Az RG-31-es második kategóriához igazított változata. Érdekessége, hogy nincs 6 kerekes változata és az RG-33L illetve a COUGAR 6x6-ossal szemben ezt a járművet utász illetve tűzszerész egységek nem használják, feladata főleg a konvojok biztosítása és szállítás.

Caiman  6x6

MRAP III. kategória

Force Protection Buffalo

2003-óta használják Irakban illetve Afganisztánban és 200 darab került leszállításra ebből a járműből. Jelenleg az amerikai hadsereg pokolgép elleni aktív tevékenységének fő eszköze. Megjelenését követően drasztikusan megnőtt a hatástalanított robbanóeszközök száma.

Gyakorlatilag ez a jármű rendelkezik a legjobb páncél védettséggel a pokolgépek ellen. Túlélő  képességét jól mutatják az olyan megtörtént esetek, mikor a jármű IED-re hajtott majd, önerőből visszatérve a támaszpontra, este kijavították és másnap újra szolgálatba állhatott.

Rendelkezik még egy robot karral, mely segítségével képes biztonságos távolságból ellenőrizni a feltételezett IED-t, majd a robbanótest felderítése után hatástalanítani is tudja azt. Mindezt a jármű belsejéből, védett helyről végrehajtva.

Lényeges információ, hogy az MRAP járművek kifejlesztése nem volt beütemezve a hadiköltségbe és kiemelt programként jött létre ami prioritást kapott az anyagi források elosztásakor.

A járművek kinézete, masszív felépítés és erős páncélzat, a katonák és a civilek között tovább növelik a különbségeket így a korábban kialakított kapcsolatokat elidegenítheti. Legalábbis ezt hozták ki.

A harctéri tapasztalatok során panaszkodtak a járművek deszant terére, mivel a katonák könnyen beverték a fejüket vagy szenvedtek el kisebb sérüléseket. Súlyosabb sérülésre egy dokumentált esetet említenek, amikor egy katona kitörte a nyakát.

A járművek talajnyomásának és a rossz utaknak tulajdonítható „rollover”-ek (átfordulások) száma 2007. novembere és 2008. júliusa között 40-re tehető Ebből okulva próbálják csökkenteni a járművek súlyát. Persze a másik tényezőn, a magasságán, nem lehet változtatni.

Az MRAP-ek szállítása kemény logisztikai feladat. Súlyos probléma, hogy repülőgéppel 3 jármű szállítható 750.000 dollárért darabonként, míg vízi úton ez az ár 13.000 dollár, azonban 3-4 hét a szállítási idő. A relatíve sok megrendeléshez képest, nehéz a jármű hadszínterekre való szállítása.

Ebből fakadó jövőbeli logisztikai probléma, hogy az amerikai csapatok kivonulása okán a rengetek jármű elszállítás helyett, a járművek egy részét át kívánják adni. A csapatok ugye Irakból nemrég kivonultak már.

A járművek jelene az ugye adott. Ami kérdéses, hogy a közeli jövőben hogyan fogják bevetni őket, lévén Amerika korábban a gumikerekes Stryker harcjárművekre tette le a voksát, az MRAP-ek pedig inkább a stabilizációs műveletek során bizonyították hasznosságukat.