A most induló cikksorozatunkban bemutatjuk, hogyan változott az amerikai katonák felszerelése az elmúlt 10 évben. Ezt a 10 évet 4-5 részre osztottam, ezért ennyiből fog állni. Kizárólag az átlagos harcosokra fogunk koncentrálni, a különleges műveleti egységek felszerelése most nem kerül terítékre. Az első fejezet 2001-től 2003-ig tartó időszakot fogja lefedni.

2001. szeptember 11.-ére mindenki emlékszik. Rögtön az ikertornyok elpusztítása után megkezdődött az afganisztáni amerikai és brit offenzíva. Ennek keretein belül több tízezer fegyvernem tagja kezdhette meg az első rotációját.

A katonák fejét a PASGT kevlár sisak védte. A „k-pot” majd két kilót nyom és a két pontos állszíja nem teszi a legstabilabb sisakká. Ebből elég sok probléma adódott, például ejtőernyős ugrás közben lerepült a delikvensek fejéről. Kis kaliberű lövedékek, illetve repeszdarabok ellen nyújtott megfelelő védelmet.

A sisak másik hátránya, hogy kiugró peremmel rendelkezik, és fülvédő résszel. Ezek nehezítik a hallást és a látást is. A sisak egyébként folyton a viselője szemébe csúszik, kifejezetten hasaláskor például.

A leggyakoribb málhamellény a korábban rendszeresített LBV (Load Bearing Vest) volt. Ami kényelmessé teszi, az a vastagon párnázott, széles vállpántok. 6 integrált zseb található rajta, amibe 6 tár és két kézigránát tehető. Kompatibilis az LC-2 málharendszerrel, az aljára málhaöv rögzíthető, amire kulacs és tártartók tehetők.

Az LBV a korábbi PASGT repeszálló mellényel kompatibilis, ami a vállrészt illeti. Az akkor alkalmazott, újabb IBA (Interceptor Body Armour) már másik rendszerhez lett tervezve, ezért a vastag vállpántok kényelmetlenné teszik az együtt való viselést.

Az LBV mellett, feltűnt még az LC-2-es málhaöv és Y hevederöv. A rendszer elég egyszerű, ám az LBV-hez viszonyítva puritán. Hátrányának róható fel, hogy kevésbé lehet megpakolni mint az LBV-t, de táskával könnyebb viselni és az IBA vállrészéhez is könnyebb hozzáigazítani.

Az egész LC-2 málharendszerhez a PASGT repeszmellény lett tervezve, így az új, vastagabb lövedékálló mellényen hordva mind az öv, mind pedig a mellény szélességét a legnagyobbra kell állítani.

A hadsereg alakulataival ellentétben, a Tengerészgyalogság a korai afganisztáni bevetései során, már az új MOLLE I-es rendszer elemeit használhatta. Ezért ott az FLC (Fighting Load Carrier) málhamellény nem okozott hasonló problémákat.

A csapatok által használt lövedékálló mellény az IBA volt. Ezt már MOLLE rendszer málha rögzítési pontjaival látták el. A soft és hard armournak köszönhetően képes a 7.62x39 mm-es lövedék kivédésre is.

A hozzávaló MOLLE zsebek leginkább a Tengerészgyalogosokon láthatók, de mivel ezek akkortájt kerültek rendszeresítésre, ezért a logisztikai problémákból adódóan nem jutottak el a csapatokhoz jelentős számban, így a korábbi LC2-es málharendszer elemeit hordták.

A katonákon és Tengerészgyalogosokon háromszínű sivatagi ruházat látható. Ebből létezett rip-stopos, tehát szellősebb verzió is. A háromszínű mintát 93-ban már viselték. Érdekesség, hogy noha már több éve rendszeresítették, az azonos színű kiegészítők száma elenyésző volt, ezért látható kizárólag woodland mintás felszerelés.

A rendszeresített sivatagi bakancs az Altama gyártmánya volt. Erről annyit kell tudni, hogy ez egy könnyű, panama talpas bakancs, ami inkább homokos terepre lett kitalálva. Az afgán terep változatosságának okán, például kősivatagok vagy hegyek, rögtön kijött a bakancsok alkalmatlansága. A bakancsok talpa túl hamar elkopott és lejött, túl vékonynak bizonyultak némely esetben, és mindent összevetve túl hamar elkoptak.

Bizonyos alakulatok, amelyeknél például tudvalevő volt, hogy hegyes terepre fognak érkezni, a rendszeresített bőr, fekete színű bakancsot viselték. Ezek mellett természetesen sok egyéb, feketeszínű katonai bakancsot is használtak, mint a fentebb látható két katona, akiken egyébként gore-tex kabát is látható.

A hadsereg alakulatai főleg az LC-2-es Large Alice Pack-et viselték. Ez egy elég nagy, csővázas hátizsák, ami még nylonból készült és az 1980-as években rendszeresítették. Ami sokmindent elmond a táskáról, hogy napjainkban is előfordul még a katonák hátán.

A Tengerészgyalogság akkoriban már a Molle I-es táskát használta, amiről részletesebben már írtunk.

A kézifegyvereket illetően nem sok különbség volt napjainkhoz viszonyítva. Főleg M-16A2-es, és M4A2/A3-as gépkarabélyokat, M-249-es könnyűgéppuskát és M-240-es közepes géppuskát használtak. Az M4A2 és A3 között a levehető hordfogantyú a fő különbség.

A mai és az akkori fegyverek között az egyik legnagyobb különbség, a taktikai kiegészítők hiánya volt. Leginkább AN/PEQ 2-es lézeres és infrás céljelölő, irányzék látható a fegyverek elülső markolatának elején.