A modern sátorlapokra igazán jó példa a brit hadsereg legújabb MTP mintás sátorlapja, ami a korábbi DPM változat apróbb módosításokkal feljavított verziója.

Először is a sátorlap számomra hatalmasnak érződik, és emiatt az összehajtogatása kicsit körülményesebb mint például az amerikai poncsóé.

A sátorlaphoz jár egy kisebb tok is, amibe nem sikerült még belehajtogatni eddig, viszont alapvetően ez a kiegészítőket tartalmazza, mint például kötelet és sátorvasakat.

Kiterítve a szélessége 170 centiméter, a hossza pedig 250 centiméter. Látható, hogy hatalmas és kifeszítve kényelmesen elfér alatta két-három ember is, plusz a felszerelésük.

Összehasonlítva a woodland poncsóval, aminek a csuklya nélküli MARPAT és UCP-Multicam változatát továbbra is használják, majdnem kétszer akkora.

Egy-egy rövidebbik oldalon öt darab fém gyűrű található, és ezekből háromhoz tartozik egy textil fül, amit sátorvassal vagy kötéllel rögzíthetünk.

A sátorlap két hosszabbik oldalán, és középen, egy két centiméter széles heveder fut végig, ami elsősorban ad egyfajta tartást a kifeszített sátorlapnak, illetve erősítésként is funkcionál.

A megerősített hevederen oldalanként további négy-négy fogantyú található, aminek köszönhetően rögtönzött hordágyként könnyebben használható.

A legnagyobb előnye a mérete. A felállításához kicsit több hely kell, de ebből azért a természetben nincs hiány. A felszerelés rejtése és letakarása is jóval könnyebb mint a kisebb sátorlapokkal, konkrétan bele lehet csomagolni egy nagyobb méretű zsákot.

Hátránya szintén a mérete. Körülményesebb összecsomagolni, egyszerűen a gumi szerű anyag miatt a rétegek folyton szétcsúsznak, míg a woodland poncsónál ezek inkább összetapadtak.

A gyakorlati használata nagyon sok rétű, igényesen felhúzható féloldalasan vagy akár tetőként is, beborítható vele bármilyen egyéni vagy páros fedezék is. Végső esetben esőköpenyként is viselhető, de alapvetően nem erre lett kitalálva.