Az MRE-től általában azok undorodnak leginkább, akik rendszeresen kell fogyasszák. Rajtuk kívül pedig még azok is, akik nem szeretik a műanyag ételeket.
Eddig kifejezetten rettegtem a húsos, paradicsomos vagy tésztás MRE-től, ugyanis ezeknél tapasztaltam a legerősebben a tartósítószer és műanyag íz kombinációját.
Azonban a 20-as menü nagyon meglepett, mert az MRE nyilvánvaló előnyei mellett, még finom is volt. Na persze azért napi fogyasztásra a menzán nem tudom elképzelni, de terepen jóízűen került elfogyasztásra.
A menü főfogása a „disznó kolbász krém mártásban”. Pontosabb leírás lenne a disznó darabok mártásban, de az MRE fogások neveit mintha egy étlapról másolták volna.
A mártás valóban krémes volt, a disznó darabok, noha keveseltem őket, de egész jól estek és a mártás el is nyomta azt a műanyag mellék ízüket amit megszoktam már.
Előételnek a „crackers” szolgált sajt szósszal, de ez még mindig kifog rajtam. Persze a keksz továbbra is elfogadható. A desszert viszont csokis banános muffin volt.
A csokis banános muffin egy puha, viszonylag könnyen törhető süti. Szinte mindig így néz ki, csak esetleg csoki darabokkal egészítik ki, és természetesen átnevezik.
Végül pedig a porok. A sima narancs por kifejezetten jól tud esni a víz után. A keverő zacskóban könnyen elkészíthető. Hozzá tenném ebből még nem sikerült rosszat kifogni.
A granola szintén kurinális hangzású, de mifelénk csak müzlinek nevezik. Vízzel felöntve és elkeverve kifejezetten jó volt ez is, már-már tejes reggeliként tekintettem rá.
Szóval a 20-as menü jól sikerült, és végre szakított a paradicsom-hús-tészta triumvirátussal. Az édesség és az italporok a szokásos minőséget hozták, és az MRE továbbra is verhetetlen. Persze esőben, hidegben és tűz nélkül.
Utolsó kommentek