Az orosz fegyveres erőknél, akárcsak jó pár egyéb helyen is, a barett színe jelenthet fegyvernemet vagy akár egy alakulatot is. A barettet a telnyaska, vagy az egyszerűség kedvéért “csíkos póló” is kiegészíti, természetesen megegyező színben.
A vörös barettet a belügy alá tartozó szpecnaz erők tagjai viselik. Ők a belügyi szervek tagjai közül kerülnek ki, és évente két lehetőséget biztosítanak számukra, hogy bekerüljenek az elit közé.
Már korábban is szerettem volna írni ennek a végső ceremóniájáról, ami olyan tipikusan oroszos. A barett pedig hű a nevéhez, ugyanis tényleg vérrel szerzik meg.
A beválogatás két részből áll. Az első részénél különféle lőgyakorlatok és fizikai felmérő tesztek szűrik meg a jelentkezőket. Majd ezután jön a végső felmérő, ami egy 12 kilométeres futás a pokolban.
Érdekesség, hogy a legtöbb szovjet utódállamban hasonló a szervezeti felépítés, ezért az ottani belügyi csapatok szpecnaz alakulatai hasonló beválogatáson esnek át.
Apróbb különbségek vannak ahogy észrevettem, például eltérő ruházatban, lövedékálló mellény nélkül, málha felszerelésben teljesítik, illetve Kazahsztánban két napra bontották a végső tesztet.
A 12 kilométeres futást titánium sisakban, lövedékálló mellényben és egy Ak 74-essel kell teljesíteni, orosz földön. Ahogy észrevettem egyébként, az oroszok szeretik ezt egyszerű edző cipőben teljesíteni. Érthető mondjuk.
A kezdeti 10 kilométert megszakításokkal és egyéb feladatokkal tűzdelik tele. A jelentkezőket egyébként folyamatosan szemmel tartják, és velük együtt teszik meg a távot a kiképzők is.
Szóval a futás mellett kúszni is kell, vízben gázolni, sebesült társat cipelni, törpejárásba közlekedni vagy éppen csak egy magasabb dombra felfutni majd lefutni.
Pihenésképpen fekvőtámaszozni lehet, miközben egyébként a jelentkezőkre petárdákat dobálnak vagy éppenséggel rájuk lőnek. Természetesen nem célzott lövésekről van szó, hanem felettük lőnek el.
A változatosság kedvéért a 10 kilométeren vannak olyan szakaszok is, amit gázálarcban kell leküzdeni, a kiképzők noszogatása természetesen végig kíséri az egész eseményt.
A 10 kilométeres szakasz végén megérkeznek a városi rohampályára. Itt megint kúszni-mászni kell a különféle akadályokon, majd ezeket sikeresen leküzdve egy darab lövést kell leadni a jelentkezőnek vaklőszerrel. Amennyiben a jelentkező gépkarabélya csődöt mondott az automatikus kizárást jelent.
A roham pályát leküzdve a megmaradt jelentkezőkre lőgyakorlatok várnak, amiket különféle gyalogsági fegyverekkel kell teljesítsenek, gépkarabélytól az RPG 7-essel bezárólag.
A lőgyakorlatok után két perc felkészülési időt kapnak, ami alatt átöltözhetnek és felvehetik a szükséges felszereléseket, ugyanis egy öt emeletes épületet kell bevegyenek.
Az ablakon beereszkedve kezdik meg a gyakorlatot, majd szintenként haladva kell leküzdeniük az ellenséget jelölő lőlapokat. Az épület megtisztítására 45 másodperc áll rendelkezésükre.
Ezután következik az utolsó előtti megmérettetés, amikor is akrobatikus figurákat kell bemutassanak, tehát szaltókat és bukfenceket. Mindig is tudtam, hogy van alapja a hátrabukfencből célba dobó szpecnazosnak.
A végső teszt a legdurvább, ugyanis 12 percen keresztül kell küzdeni puszta kézzel négy, egymást váltó, aktív vörös barettessel szemben. A képek alapján nem szokták kímélni őket.
Ha mindezt teljesíti a jelentkező, és a kiképzők is elégedettek a teljesítményével, megkaphatja az áhított vörös barettet, és a kiképzők elismerését. Általában a jelentkezők 10% teljesíti ezeket a teszteket.
forrás:
http://www.red-alliance.net/forum/index.php?topic=2449.0
http://englishrussia.com/2010/06/03/maroon-berets/
http://englishrussia.com/2013/06/30/trial-for-the-maroon-beret/
Utolsó kommentek