Az amerikai ejtőernyősök számára, a különleges, M1942 ugró ruházatot rendszeresítették. Az egyenruha kitűnik az akkori egyenruhák közül, mivel az 1940-es években, a legtöbb hadseregnél posztó harci-gyakorló egyenruhákat használtak.

A zubbonyon hátul betoldás található, és a betoldásoknak köszönhetően az egyenruha meglepően testhezálló mégis kényelmes lett. Az egyenruhán található néhány megoldás ismerős lehet a régi olvasók számára, ugyanis napjaink egyenruháin is hasonlókat alkalmaznak.

Deréktájon a ballonkabátokról ismerős öv található, amivel a derekunkra igazíthatjuk a zubbonyt, és egy fém csattal lehet meghúzni. Az öv jó megoldás a szűkítésre, illetve így az egyenruha alá lehet öltözni, és az évszaknak megfelelően lehet magunkra igazítani.

A zubbonyon található zsebek szélei nem kerültek levarrásra. Így a zsebekbe benyúlva sokkal könnyebb hozzáférni a benne tartott holmikhoz. Azonban zavaró is lehet, és a későbbi egyenruháknál elhagyták ezt a megoldást.

A felső mell és az alsó zsebek is patentosak. Két sor patent került rájuk, így amennyiben üresek a zsebek szorosabban patentolhatjuk őket, míg ha tele vannak, akkor fenti patentokat használhatjuk.

Az alkaron, a könyöknél két oldalon erősebb anyagból és dupla varrással erősítés került fel, ugyanez igaz az alsó két zsebre és a nadrág combzsebére is ahol a legnagyobb volt az . Napjainkra ez a megoldás szinte minden egyenruhán megtalálható már.

A zubbony nem kifejezetten nyári, de melegebb időben és az „átmeneti” időszakban is ezt viselték. Mai szemmel nézve az anyaga vastag, és a zubbony meleg. Ezt kiküszöbölendő szellőző nyílásokat készítettek rá a hónaljba.

A zubbony rejtett villámzáras, ami a gombokkal ellentétben biztonságosabb az ejtőernyősökre nézve, ugyanis a zsinorzat ebbe nem akadhat bele.

A normandiai invázió során a baráti katonák felismerésére egy apró játékszert osztottak ki, ami a „cricket” nevet viselte. Megnyomva kattogó hangot ad ki, aminek segítségével azonosíthatták egymást. Azonban ehhez hallótávolságba kellett kerülni a másikhoz.

Bal oldalon a felkaron zseb található, melyet a katonák házilag, szétbontott zubbonyokról varrtak a zubbonyra plusz tárolókapacitást biztosítva, így szintén a manapság alkalmazott gyakorló egyenruhák elmaradhatatlan kelléke bár teljesen más okból került fel. Ide egyébkén a rendfokozati jelzést varrták fel, illetve az alakulat jelzés is fel került.

Az ugrás során jobb oldalon egy speciális gázdetektort viseltek. A papírból készült karszalag kémiai anyaggal volt átitatva, ami harci gázzal érintkezve lila illetve bíbor színűvé vált. Azonban ezeket az elégtelen rögzítés miatt rögtön az első napokban elhagyták, mivel leszakadtak a katonákról. Egyébként gázálarcot se vittek magukkal, helyette a rohamgázálarcok vízhatlan gumitokját más hasznosabb holmikkal töltötték meg.

Bizonyos már Afrikában bevetett ejtőernyős egységeknél a jobb karra nagyméretű amerikai zászlót is felvarrták, mivel az igen kényes helyzetben a francia csapatok számára világossá kellett tenni, amerikai katonákkal állnak szemben.

Ezt a jelzést a későbbiekben az európai hadszíntéren számos szövetséges ország átvette, ám a katonák általában gyorsan megszabadultak a nagyméretű, színes „céltábláktól”.

Az M42-es ugróruhákat 1944 augusztusától folyamatosan vonták be, helyettük a hadsereg egységesítésének céljából kiadott M1943 egyenruhacsalád tagjait osztották ki az összes Európában harcoló amerikai katona számára.

Sok veterán azonban visszatartotta az addigra trófeaként őrzött, sok csatát megjárt darabokat, amik ma gyűjtői körökben nagyon keresett, népszerű és drága darabok.

Az M42-es ejtőernyős zubbony megelőzte a korát, és számos újítását felfedezhetjük a későbbi amerikai egyenruhákon. Közvetlen „leszármazottja” a vietnami háborúban használt „Tropical Jungle Jacket”

A cikk a II. Világháborús Amerikai Hadiemlékeket Ápoló Alakulat  közreműködésével született meg!