Korábban már szerettem volna az ájulásról írni, mivel találtam egy kép gyűjteményt a jelenségről. A tegnapi nap miatt most igazán aktuálissá vált a téma.
Szóval marha rossz tud lenni mikor hirtelen besötétül minden, összeszűkül a látása az embernek, majd nem bírja tartani magát és küzd az elborulás ellen.
Van aki az ájulás részét egy fajta veszteségként éli meg, mintha alul maradna a harcban. Szerintem ez ennél komplikáltabb, nem csak az akarat erőtől függ.
Egy katona orvos egyszer azt mondta, hogy ez egyszer mindenkinél bekövetkezik. Ha esetleg nem, akkor még nem állt vagy dolgozott eleget tűző napon.
Tovább fűszerezve a dolgot, úgy vettem észre, hogy az ember hőség tűrő képessége nem mindig ugyanolyan. Van hogy képes több órát a napon állni probléma nélkül, máskor fél óra után a végét járja.
Ide haza egyébként ez még új jelenség. Legalábbis nem emlékszem rá, hogy korábban kidőlő katonákról cikkeztek volna már. Persze külföldön is címlap fotós téma.
.
Díszelgőkkel beszélgetve tudtam meg, hogy őket kifejezetten kondicionálják erre a fajta igénybevételre. A Petőfi laktanya előtt elhaladva néha lehet látni ahogy az alakuló téren némán gyakorolnak.
Temetések alkalmával például a pap beszédét már kívülről tudják és magukban ismétlik utána. Továbbá mintha lennének még technikáik, amiknek segítségével szinte mozdulatlanság látszatát keltve tudják mozgatni az izmaikat, esetleg lazább állást felvenni.
A képek tanulsága szerint a legjobbakkal is előfordul ez. Természetesen senkit nem akarok degradálni, de látható hogy a kifejezetten díszelgésre felkészített katonák között is előfordul ez a jelenség.
Utolsó kommentek